A hájas sütemény gyerekkorom ízemlékei közé tartozik. A disznóvágással kötöm össze, amin én ugyan soha nem voltam, de mindig kóstolhattam valami finomságot Emma néniék - anyukám nagynénjéék - jóvoltából. Ugyanis az iszkázi disznóvágások után mindig érkezett tőlük egy hatalmas csomag postán, ami tele volt pakolva friss hurkával, kolbásszal, különféle sertéshúsokkal és süteményekkel! Ropogós, leveles, pirított dióval megszórt szilvalekváros hájassal és Emma néni-féle omlós
mézespuszedlivel.Ma is az orromban érzem azoknak a csomagoknak az illatát. És szinte látom magam előtt az akkurátusan, külön-külön csomagolt húsféléket és süteményeket. Emma néni jellegzetes kézírását amivel elhelyezett egy biztonsági címzést a dobozon belül, ha esetleg szállítás közben megsérülne a külső csomagolópapír. A vékony zsineget, amivel legalább háromszor szorosan körbetekerték a dobozt. Az óriási betűket amivel rá volt írva, hogy ROMLANDÓ! És a vézna kézbesítőt, aki a súlyos csomagot kiemeli a postásautóból.Jaj de rég volt! Már nem él közülük senki, az utolsó testvér a hat közül, tavaly januárban távozott. Ő volt az én nagymamám. Iszkáz sem olyan már mint amilyennek gyerekkoromban ismertem. Akkoriban az "őslakosok" éltek ott, mindenki tudott mindent a másikról, az összes fel- és lemenőjéről. Volt összetartás, klikkesedés, egymást segítés, ellenségeskedés, de ami mind közül a lényeg: beszéltek egymással az emberek! Manapság már alig lakik ott valaki a régiek közül, a fiatalok elvándoroltak, városra, jobb munkalehetőség érdekében, néhány idősebb ember maradt még ott a régi korból. Azok helyére, akik meghaltak, idegenek költöztek. Ha egyáltalán... mert több ház is üresen áll. De már nincs olyan közösségi élet mint régen volt, van aki azt sem tudja, hogy hívják a negyedik szomszédját. Emma néni és testvérei nagyon rosszul viselnék ezt ha élnének.Álljon itt az ő emlékükre ez a recept.Hozzávalók:- 70 dkg liszt- 40 dkg sertésháj- 1 tojás- 2 evőkanál tej- 1 kávéskanál só- 1 kávéskanál cukor- 2 dl szódavíz- 1 evőkanál ecetEzen kívül:- sűrű szilvalekvár- pirított vagy sima, durvára vágott dió- porcukorA sertéshájat ledaráljuk vagy elkaparjuk, vigyázzunk hogy ne maradjon benne hártyadarabka. 10 dkg liszttel összedolgozzuk és hűtőbe tesszük.Közben a maradék lisztet a szódavízzel, ecettel, tejjel, sóval, cukorral és tojással összegyúrjuk, dagasztjuk. Letakarjuk és szobahőmérsékleten fél órán át pihentetjük. Ezután lisztezett felületen négyzet alakúra nyújtjuk. A lisztes háj egynegyedét eloszlatjuk rajta, majd a tésztát meghajtogatjuk úgy mint a pogácsatésztát szokás: az alsó harmadát felhajtjuk középre, rá a felső harmadot, végül a két oldalát is jobbról-balról egymásra fektetjük.Negyed óráig pihentetjük a tésztát, újra kinyújtjuk, beterítjük a háj következő negyedével, hajtogatjuk, pihentetjük. Addig ismételjük amíg el nem fogy az összes háj.Az utolsó pihentetés után kinyújtjuk a tésztát, tetszőleges méretű négyzeteket vágunk, közepükbe egy-egy kanál szilvalekvárt teszünk és kettéhajtjuk mindet. Háromszög vagy téglalap alakúra, kinek hogyan tetszik. Tetejüket megszórjuk durvára vágott dióval.Sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk és 180 fokra előmelegített sütőben kb. 20-25 perc alatt aranybarnára sütjük.A kihűlt süteményeket porcukorral meghintjük.Kissé időigényes, de megéri a fáradságot.Egy hasonló receptet találhattok már a blogon hájas papucs néven. :)