Fatörzs - Nagyitól

  • 2014.01.29.
  • 3

Vagyis nagymamánk hagyományos ünnepi tortája. Többször is említettem már, hogy Nagyi Veszprém megye egyik kis falujából, Iszkázról származik. Elmondása szerint gyerekkorában minden karácsonykor, és minden esküvőn fatörzs tortát sütött a fél falu, hiszen csak ünnepnapokon engedhették meg maguknak azt a luxust, hogy egy ennyire vajas-kakaós-diós süteménnyel várják a rokonságot. Olyankor mindenki kitett magáért, az anyagi helyzetétől és a rokonok számától függően sütötték az egy-két vagy több (fa)ágú tortákat.Anyuék esküvőjén is főszerepet játszott ez a süti. Nekik Emma néni, Nagyi testvére sütötte meg.
A mi esküvőnkre pedig Nagyi. El is fogyott nagyon gyorsan.Én imádom a krémes-habos tortákat, a diót meg pláne, ezért nagyon örülök, hogy tavaly karácsonykor összeszedte 78 éves nagymamánk az erejét és ismét megcsinálta a fatörzset. Méghozzá nemcsak a törzset, hanem egy ágat is ragasztott hozzá.Olyan büszke volt rá, olyan örömmel újságolta a telefonban karácsony előtt néhány nappal,
hogy 24 tojásból készítette és nagyon szép lett, hogy szerintem ezért ízlett nekem eddig ez a legjobban az összes többi fatörzs tortája közül.Legalább 2-3 nappal a tálalás előtt meg szokta sütni és meg is tölti a krémmel, hogy jól összeérjenek az ízek, a tészta átvegye a krém kissé rumos aromáját. Most is így tett. Karácsonyig hűvös helyen tartotta a sütit, jól elzárta még maga elől is, nehogy elfogyjon az ünnepig. Ugyanis ez az ő kedvenc tortája és képes lett volna "elkóstolgatni", mint egy gyerek. :)Hozzávalók 1 adag tésztához:- 12 tojás- 24 dkg darált dió- 4 evőkanál liszt- 30 dkg cukor- 1 teáskanál sütőpor- csipetnyi sóA tojásokat kettéválasztjuk. A fehérjét a sóval kemény habbá verjük. A tojássárgáját a cukorral habosra, fehéredésig keverjük. Ezután apránként, óvatos mozdulatokkal beleforgatjuk a tojásfehérje habot, a sütőporral elvegyített lisztet és darált diót.A masszát egy sütőpapírral bélelt kb. 20 x 30 cm-es tepsibe simítjuk és 180 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig (kb. 25 percig) sütjük.Még melegen kiborítjuk a tepsiből, lehúzzuk róla a sütőpapírt, beborítjuk tiszta, nedves konyharuhával és feltekerjük, vigyázva, hogy ne törjön el a tésztalap. Így hagyjuk teljesen kihűlni.A fotókon látható, hogy Nagyinak most eltört a tésztalap ahogy feltekerte, de ez kívülről nem tűnt fel egyáltalán, csak szeletelés után. Szépen bevonta a krémmel, így el is fedte a "törésvonalat".Hozzávalók a diós krémhez:- 1 kocka Rama margarin (25 dkg)- 10-12 dkg darált dió- 25 dkg porcukor- 2-3 evőkanál rum vagy 1 üvegcse rumaromaA lágy vajat (margarint) habosra keverjük a porcukorral, majd hozzádolgozzuk a darált diót és a rumaromát is.Hozzávalók a kakaós krémhez:- 1 kocka Rama margarin (25 dkg)- 3-4 evőkanál cukrozatlan kakaópor- 25 dkg porcukorA lágy vajat (margarint) habosra keverjük a porcukorral, majd hozzádolgozzuk a kakaóport is.Amint kihűlt a felcsavart tortalap, óvatosan szétnyitjuk, eltávolítjuk a konyharuhát és megtöltjük a diós krémmel. Kissé összenyomogatjuk, hogy sehol ne maradjon üreges hely. A tekercset kívülről bevonjuk a kakaós krémmel és villával csíkokat húzunk bele, hogy hasonlítson a fa kérgére. Csokireszelékkel, csokilapocskákkal díszíthetjük. Ezután hideg helyen tároljuk.Nagyi karácsonykor a fenti adag duplájából készítette a tortát. A második rudat kettévágta. Az egyik felét megtartotta magának, a másikat pedig a törzshöz illesztette, a kakaós krémmel összedolgozta, hogy a fának legyen ága is...Látható, hogy nem egy fogyókúrás édesség. Sem az összetevői szempontjából, sem azért, mert nem bírom abbahagyni az evését. De ezzel nem vagyok egyedül. Hétvégén, amikor felhívtam Nagyit, hogy elkérjem a receptet, azt mondta, hogy megint meg tudna enni belőle egy jó nagy adagot. Megértem. :)Ezen a képen pedig az 1986-os karácsonyunk látható és Nagyi majdnem 30 évvel fiatalabb korában. A karácsonyfán lévő díszek között egyből megakadt a szemem a habkarikán, amikor a képet beillesztettem ebbe a bejegyzésbe. Nagyi, aki világ életében édesszájú volt (tudom, kitől örököltem :) ), imádta a habcsókot. Addig járta a várost, amíg egyik évben rátalált a tökéletes állagú habkarikára. Emlékszem, apró cukorkákkal volt díszítve. Onnantól kezdve minden évben ott vásárolta meg maguknak és nekünk is karácsonyra.Remélem, még lesz elég ereje, kedve, kitartása sütni-főzni és más receptjét is meg tudom mutatni majd nektek.