Én mindig irigylem Nigellát (a buját), vagy Jamet (a pöszefiút) amikor felver egy doboz tejszínt, és gyakorlatilag alig valamit hozzátéve kész is a desszert. Bárki utánozhatja őket, csak az a probléma, hogy nincs olyan tejszínünk, mint nekik, így a végeredmény sem lesz ugyanaz.


Kevéssé költőien tulajdonképpen értékelhetetlen, még gyakorlatiasabban megfogalmazva semmilyenek a mi tejszínünkből készített felvert habok. Arról , hogy mennyire esetleges az, hogy fel lehet e verni nem is beszélek, arról pedig végképp nem sírnék, hogy meddig marad kemény, és, hogy mit lehet belekeverni, amit elbír anélkül, hogy az állaga, a szerkezete megváltozna. A folyadékok egyenesen reménytelenek a saját tapasztalatim szerint. Hát így van az, hogy néma áhítattal szemlélem a mágusokat, amint a tejszínből, és két szem gyümölcsből desszertet rittyentenek három és fél perc alatt, ami tartalmas, szép, és egyszerűségük ellenére is igen csak vállalhatóak.

De mi a különbség tejszín és tejszín között? Természetesen a zsírtartalom. Nálunk kétféle van, a főző, és a tejszínnek hívott sima 30%-os tejszín. A főzőt, mint alapanyag én soha nem használom, nem is értem igazán a szükségességét, a normállal viszont általában csak főzni szeretek, mert igazán jó állagú és ízű habokat képtelenség belőle verni. Az angol-amerikai piac viszont sokkal többféle kategóriát ismer a teszínek piacán. Nézzük az amerikait, a zsírtartalom %-ban mérve:
Half and half (10.5–18%) italokhoz használják főleg
Light cream (18–30%)
Light Whipping cream (30–36%)
Heavy cream (36% vagy több)
És itt vannak az angolok, akik a tejszínek arisztokratái is:
Clotted cream 55%
Extra-Thick Double cream 48-50%
Double cream 48%
Whipping cream 35%
Whipped cream 35%
Sterilised cream 23%
Cream or single cream 18%
Sterilised half cream 12%
Half cream 12%


Ha valakit érdekel, hogy melyiket mire használják, itt megnézheti, ahogy azt is mizu a kanadai, japán, vagy svájci tejszín piacon. Ugye így érthető miért érzem, hogy hiányos kicsit a magyar paletta?
Az ízek és az állagok, a főzés és a sütés élménye, a végeredménnyel együtt egy egész könyvet is kitehetne valószínűleg, erre kevés ez a poszt. Mindenkit arra bíztatok viszont, hogy ha módjában áll hozzájutni ezek bármelyikéhez, ne habozzon, illetve pont hogy! Vegyen, és verjen habot, igazit, finomat, krémeste, zsírosat.
Kik kell persze ezeket is tapasztalni, hogy melyik milyen lesz. Én most egy igazán magas zsírtartalmú tejszínt teszteltem, mert tudtam, hogy pálinkát fogok keverni a tejszínbe, ami jócskán változtat az állagon. A recept hozzávalóinál azt feltételezem, hogy egy 33-35%-os tejszínt használunk, amit keményre fel lehet verni, majd a recept után leírom, hogy optimalizáltam az 50%-os tejszínt.

Hozzávalók:
400g málna
5 ek málna pálinka
3 ek vegyes (zab, rozs, búza...)pehely, de lehet csak zab is!
3 ek szeletelt mandula
350ml tejszín
2 ek méz, vagy nyírfa porcukor.

A pelyhet a mandulával megpirítjuk, félre tesszük. A málnát a fele pálinkával átforraljuk, félre tesszük. A tejszínt habbá verjük, belekeverjük mézet, és a maradék pálinkát, valamint a pirított mandula és pehely kétharmadát. Innen kezdődik a szemet gyönyörködtető rész, rész. Rétegezzük a habot, a málnát, és a maradék pirított mandulakeverékkel megszórjuk. Isteni.

Én a 200g krémhez adtam 100g tejet, ebből vertem nagyon kemény habot, és ehhez jött a pálinka, illetve az én esetemben 2 ek nyírfa porcukor. Akinek van esélye házi, vagy normális magasabb zsírtartalmú tejszínhez jutnia, az készítse el, érdemes. Akinek nem, az se szomorkodjon, nézze a jó oldalát, nem növeszti a fenekét, és pont. Az is nagy nyereség nem?
A recept ötlete kis változtatásokkal innen származik, figyeljétek csak az alcímet! Rengeteg használható, jó recept van benne, sokat könyvjelzőztem. Gino főztje igazán bejön.

Egy éve: Mexikói csokoládé reggeli, Szilvás tart tatin
Két éve: Csokis kávés keksz, Taralli