baracklekváros hókifli sütés előtt(a nagy kapkodásban a többi sütiről nem készült kép)




Ebben az évben szerettük volna Karácsonyra úgy összehozni a családot, ahogy utoljára 2014-ben, Párom halála előtt voltunk együtt, az Ő Anyukáját és az én Szüleimet, ezért mindenkit meginvitáltunk a szentesti vacsorára. Sajnos előbb az én Szüleim mondták le a meghívást, aztán Karácsony előtt pár nappal Párom Anyukája is, ami szomorúsággal töltött el mindannyiunkat, de el kell fogadnunk, hogy idősek, nehezen mozognak, ráadásul Anyuka még meg is fázott. Legnagyobbikom a családjával ünnepelt, így maradtunk Legkisebbikemmel és családjával négyesben a szentesti vacsorára, meg Karácsony első napjára is. Karácsony másnapjára Legnagyobbikomék családja lett volna hivatalos hozzánk ebédre, de Olikám megbetegedése miatt végül Ők is lemondták az ebédet. Sajnos közben Bogikánk is belázasodott, rettenetesen köhög, folyik az orrocskája és
a Szülei sincsenek valami jól :(.

A Karácsony így elég szomorkásan telt, azért is, mert a szentesti vacsorával megcsúsztam kicsit. Úgy terveztem, hogy ha Anyukámék nem tudnak átjönni, viszünk Nekik ünnepi vacsorát. Teljesült is, de a csúszás miatt Ők már nem azt vacsiztak, hanem másnap ebédre ették meg a Szentestére szánt vacsorát.

Terveim szerint 24-én jó korán keltem volna, úgy gondoltam elég lesz akkor kivenni a fagyasztóból a halakat, de miért pont 24-én ne aludjak el. Persze, hogy megtörtént, és hiába vettem ki rögtön ébredés után 1/2 9-kor a halakat, és hiába próbálkoztam mindenféle kíméletes kiolvasztási kísérletekkel, délután 3 órára engedett ki annyira, hogy bele tudjak vágni a 3 kilós harcsába és a több, mint 2 kilós süllőbe. Ezekből készült a szentesti vacsora. A halak gerincéből és fejéből főztem az alaplevet, a harcsafiléket csípős paprikakrémmel pácoltam be a lébe főzés előtt. Sajnos minden erőfeszítésünk ellenére csak este 6 után készült el a vacsora, utána tudtam Szüleimnek átküldeni.


Délelőtt sütöttünk még egy csomó hókiflit (lett baracklekváros, szilvalekváros és diós), aztán panettone muffint és végül egy adag sósat, sajtos korongot. Anyukám küldött még egy-egy nagy rúd diós és mákos bejglit, úgyhogy mindenki degeszre ehette volna magát, ha bírtunk volna enni. De azzal együtt, hogy egész nap nem jutottunk az evéshez, és még inni is elfelejtettünk, nemigen volt étvágyunk. Jövőre, ha megérem másképp csinálom. A halakat feldolgozva rakom fagyasztóba, és idejében kiveszem, hogy bírjunk dolgozni vele. A másik, nem sütök ennyi sütit, mert úgyse fogy el...

(Korábban sütöttem még egy almás gyümölcskenyeret, és 23-án készítettem egy adag kókuszgolyót is, amit egy dobozban hűtőben tárolunk.)




A szentesti vacsora menüje így alakult:

Filézett harcsa hallé, rántott süllő és rántott csirkemell, lilahagymás-majonézes krumplisaláta, vagy krumplipüré.




Karácsony első napján kacsa volt a menü.


Lebőrözött kacsacombokból isteni erős levest főztem sok zöldséggel, eperszalag tésztával. Második fogás kacsacombok (+ a leveshús bőre) ropogósra sütve, hagymás krumplival és savanyúsággal.




Karácsony második napjára nem kellett főznöm, mert még 22-én főztem egy hatalmas adag apró húsos-húsgombócos káposztát, abból több tállal pihent a hűtőben, ezen kívül mindenből maradt, az előző napokon. Mindenki kedve szerint választhatott. Bogikánk semmit nem kért, ezért sültkrumplit készítettünk Neki, azt legalább szívesen ette. A betegség sajnos nem tett jót az étvágyának.




Így múlt el a karácsony, fáradtsággal, betegeskedéssel, és végül pihenéssel, rengeteg étel és sütimaradékkal. A káposztából és a sütikből pakolok
a mélyhűtőbe, később biztos jól fog jönni, ha épp nem lesz kedvünk sütni-főzni.