Még néhány nyaralós kép - hazaértek - utazási nehézségek

  • 2018.08.25.
  • 4


Bár fényképezőgép nem volt a fiataloknál a kirándulásokon, a fürdőben, meg a játszótéren, a telefonokból előkerült pár kép, amit még szívesen megosztok itt is.




Mórahalmi bivalyrezervátumban





Napfényfürdőben - a fiúk nagyon élvezték a fürdést és a hosszú csúszdákat









Játszótéren - itt is csúszdáztak, hintáztak, tollasoztak, fociztak, kondigépekkel játszottak











Hosszú és kimerítő utazás után hazaértek végre Angliában élő Unokáim. Tegnap (pénteken) késő délután még Szentendréről Skype-oltunk, mielőtt a reptérre indultak, nagyon fájó volt belegondolni, hogy nemcsak kb. 200 km választ el Tőlük, hanem kb. másfél ezer. Ki tudja mikor jöhetnek el megint. Legutóbb is 3 éve voltak itt, Tatuska halálának évében. Remélem azért, hogy nem kell újabb 3 évet várnunk, hogy megint megölelhessük egymást.


Szegénykéim idefelé és visszafelé is nagyon megjárták a repüléssel. Idefelé elveszett másik Nagyijuk csomagja, és közel két órás késéssel szállt le a gépük, este fél 10 helyett éjjel 23.22-kor, de mire ki tudtak jönni a terminálból már 00.20 volt. Akkor éjjel még el is tévedtünk hazafelé jövet, így hajnali fél 4-re értünk haza, hulla fáradtan. (Nem volt autópálya matricánk, ezért a 4-es útról mentünk a reptér felé, visszafelé is úgy próbáltunk jönni, aztán át az 5-ösre
Dabas felé, de valamit elnézhettünk, mert egyszer csak egy faluvégi kihalt állomásépületnél találtuk magunkat. Visszafordultunk, és utána nemsoká megtaláltuk a helyes utat szerencsére. De persze úgy van kitalálva a reptérre vezető út, hogy ne lehessen elkerülni a fizetős autópálya szakaszt, ezért kaptunk is egy 14.800,- Ft-ról szóló büntetést. -

Fizessen a jó nép ha akar, ha nem.)









Most visszafelé már jó korán, este 7 körül kimentek Szentendréről a reptérre, nehogy valami gubanc (baleset) miatt lekéssék a gépet, ami 21.50-kor indult volna, ha az a volna ott nem lett volna. Először 1, majd több mint 2 órát írtak ki késedelemnek, végül hajnali 0.41 perckor szállt fel a gépük, és magyar idő szerint 2.47-kor szállt le a London Stansted reptéren. Onnan is mire kikeveredtek és hazaautóztak, hajnali 4.30 lett, ottani idő szerint, ami magyar idő szerint fél 6. Szegénykéim este hétkor már a reptérre készültek, úgyhogy majdnem 10 óra lett az alig több, mint 2 órás repülőútból. Elképesztő. És a Ryanair szinte összes gépe állandóan ilyen késésekkel repül. Hiába "olcsó", szerintem ez akkor is elfogadhatatlan. Még a felnőtteket is megviseli egy-egy ilyen repülőút, hát még a gyerekeket.







És akkor az még hab a tortán, hogy amikor Legkisebbikemék (Párjával és Bogikával) vitték Őket Szentendrére, az az út is eléggé félresikeredett. Kb. 3/4 11-kor indultak, úgy gondolták, hogy kb. 2 és fél óra alatt odaérnek. (Most volt autópálya matrica is.) Az odaút rendben is volt, kicsit beszélgettek az ottani családtagokkal, meg megpihentek kicsit, aztán fél 4 körül indultak haza, de elhatározták, hogy út közben meglátogatják Párom Édesanyját Tószegen, kicsit pihennek, csak úgy indulnak tovább. Igen ám, de az M0-án felborult egy sóderszállító teherautó, így Szolnokra csak este fél 8-kor értek és ott is eltévedtek, úgyhogy jó későn értek Mamához, aki már azt gondolta, hogy mégse mennek be Hozzá. Végül csak megtalálták a helyes utat, megpihentek Mamánál, aki meg is vacsoráztatta Őket, úgy indultak tovább. Éjjel negyed 12-re értek haza, én meg halálra idegeskedtem magam azon a napon.




Hiába na, úgy tűnik az utazás mindig nehézségeket rejt, nemcsak élményeket, meg szépséget, de legalább megnyugodhatunk, a Kicsikéim szerencsésen hazaértek Angliába.



Címkék

Utazás Unokák