A hét végén elfogyott a kenyerünk, és mire észbe kaptunk, minden bezárt. Szerencsére liszt, tej, élesztő és margarin mindig van itthon, hát kifli projektbe kezdtem, úgyis már régóta kacérkodom a kifli sütés gondolatával.

ITT találtam egy jónak tűnő receptet - köszönet érte -, és csak annyit változtattam rajta, hogy megdupláztam a mennyiségeket. Ja és vaj nem volt itthon csak sütőmargarin, abból többet használtam, úgy sikerült finom puha tésztát dagasztanom.
Először megint megijedtem, mert nagyon ragacsos volt a tészta, de a némi plusz margarin, meg egy jó sor dagasztás után csodás lett.



Hozzávalók nálam:


70 dkg finom liszt, 0,5 l langyos tej,
3 mokkáskanál cukor, 1 cs. LIDL-s friss élesztő (4,5 dkg), 2 csapott fehér műanyag kanál só, kb. 8-10 dkg sütőmargarin,








Az említett recept instrukciói szerint jártam el, először felfuttattam az élesztőt 1,5 dl langyos cukros tejben, azután összeállítottam a tésztát.


Amikor elkészültem, lisztezett asztallapon négy egyforma cipóra osztottam, majd egyenként kissé kinyújtottam a cipókat és azokat is négyfelé osztottam. Kinyújtottam a kis háromszögeket - de nem olyan vékonyra és nem annyira hosszúra, mint az eredeti receptben szerepel-, és a széles oldalánál kezdve feltekertem, sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztattam. Mire minddel elkészültem elkezdtek növekedni a kiflik, a fényképezéskor már szép ducik voltak, és tovább keltek, amíg a sütő bemelegedett. Akkor kevés tejjel lekentem őket és 200 fokra előmelegített légkeverésre állított sütőben szép piros mosolygósra sütöttem kb. 15 perc alatt. Ahogy a képen is látható teljesen összekeltek a kiflik, de így is nagyon finom volt. 16 db lett a leírt mennyiségből. Az enyémek nem lettek ropogós héjúak, biztos azért nem, mert sütés után is átkentem őket tejjel, de így is jól sikerültnek nyilvánítom a próbálkozást. Legközelebb azért ezt a mennyiséget két tepsire fogom pakolni, és sütés után nem kenem le tejjel a körben ropogós héj elérése érdekében.

De így is érdemes kipróbálni, mert isteni!