A hét végén Legnagyobbikom egy szép frissen fogott, tisztított süllővel ajándékozott meg bennünket. Nem kell ennél szebb és hasznosabb ajándék. De vasárnapra már megvolt az ebéd, hétfőre meg kedd ebédre a maradékok eltüntetése volt a feladat. A halacska szépen becsomagolva várta a hűtő leghidegebb pontján, hogy vacsora legyen belőle. Ebéd után előkerült a hűtőből. Először jó alaposan megmostam, majd a kiálló, nagyon szúrós uszonyait vágtam le, aztán a fejét, végül a törzset "patkóra" szeleteltem, hogy minél kevesebb menjen veszendőbe belőle.

Ezután fűszerkeveréket kevertem ki: 1 - 1 fehér műanyag kanál só és ételízesítő, 1 -1 kávéskanál fokhagyma granulátum és szárított petrezselyemzöld, fél kávéskanál őrölt bors.


Az egész fűszerkeverékkel befűszereztem a süllőt egy fém tálban, aztán folpackkal és alufóliával is lefedve hűtőbe tettem estig.


A só mennyiségét kicsit soknak találtam, ezért este a bepanírozás előtt lemostam a fűszereket a halról, konyhai törlővel leitattam róluk a vizet.

Egy zacskóba tettem 3 kanál rétes lisztet és egy-két csipet sót, ebben forgattam meg először minden halszeletet.


Aztán következett a bunda, amit Hugh Fearnley-Whittingstal-tól lestem el valamelyik nap a TV-Paprikán, vagy valamelyik más adón, már nem emlékszem hol.




Hozzávalók: 12 dkg (rétes) liszt, 1-2 csipet só, fél csomag sütőpor, kb. 20 dkg (!) jéghideg sör



Olajat forrósítottam, aztán a lisztben megforgatott haldarabokat a sűrű sörös masszába mártottam és a hőt kicsit mérsékelve (10/12) minden oldalukat szép aranybarnára sütöttem - még a fejét is.


Konyhai törlővel bélelt tálra szedtem mindet, hogy lecsöpögjön, csak utána raktam tányérra.







Anyukáméktól kapott újkrumpliból készült petrezselymes burgonya volt a körete.




Nagyon finom ropogós bunda sült a halszeletekre, ami hófehéren omló, puha, ízes-szaftos halhúst rejtett. Nemcsak tengeri, de édesvízi halak panírozására is tökéletes.






Isteni vacsora volt, biztosan Apa is szívesen megette volna, mert imádta a süllőt minden formájában.