Mostanában tényleg sokkal kevesebbet eszünk. Mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy még az a kevés étel amit főzök, az is több napig van
"műsoron", aztán vagy bekerül a mélyhűtőbe, vagy ha olyan, hogy nem fagyasztható, akkor sajna a kukában landol. Pár nap után azért kell, hogy valami friss kerüljön az asztalra, így ma is ki kellett találnom valamit. Elsétáltam hát a zöldségeshez, vettem egy kiló savanyú káposztát, mert húsvét óta olyan "húsos káposzta ehetnékem" van. A mélyhűtőben volt még 65 dkg lefagyasztott sertéslapocka (milyen szerencse, hogy mindig tartalékolok, mint egy pocok, nem véletlen, hogy a kínai asztrológia szerint a patkány évében születtem).



Az ötlet adott volt, a változás pedig annyi, hogy feldobtam a káposztát egy darabka csípős füstölt kolbásszal, és hogy ne kelljen órákig vacakolni a főzéssel, gyorsfőzővel főztem.



Hozzávalók:

1 fej felaprított hagyma, 1 kg savanyú káposzta, 65 dkg
sertéslapocka felkockázva, kb. 12 cm-es darab füstölt kolbász felszeletelve, néhány tekerésnyi fokhagyma pehely, kávéskanál hegynyi őrölt kömény, 5-7 dl forró víz, 3-4 púpos kávéskanál csípős fűszerpaprika, 1,5 evőkanál rétes liszt, 1-2 evőkanál olaj,



A felaprított hagyma felét a közepes gyorsfőző fedővel használható lábasba szórtam, ráraktam a káposzta felét, majd a hús meg a kolbász felét. Káposztával folytattam, aztán megint hús, kolbász, és hagyma következett. Rádaráltam némi fokhagyma pelyhet, megszórtam 1 kávéskanál fűszerpaprikával, meg pici őrölt köménnyel, felöntöttem kb. 7 dl forró vízzel, aztán az egészet alaposan összekevertem, gyorsfőző fedővel lezártam a lábast, és maximális hőfokon (12) szokásos jelzésekig forraltam a káposztát. Akkor kikapcsoltam a tűzhelyet, és 25 percig hagytam, hogy szép csendben főjön az étel, aztán megvártam, hogy magától essen vissza a főzőpálca. Addig egy paprikás rántást készítettem, - ami szinte teljesen száraz volt, mert tényleg csak egy pici olajat raktam alá, - és besűrítettem vele a káposztát. Pár perc forralás után elkészült a mai vacsora. Kis tejföllel koronáztam, aztán kenyér nélkül megettem.


Fura volt napsütésben vacsorázni. Nem voltam igazán éhes - pedig délben is alig ettem, a reggeli meg egy csésze kávé volt -, inkább csak kíváncsi, hogy hogy sikerült, de meg kellett állapítanom, hogy jó lett.