Forralt bor, mézeskalács sütés és téli grillezés - avagy karácsonyi ráhangolódás a jóbarátainkkal

  • 2016.12.05.
  • 0


A feleségem és a barátnői már-már hagyományt teremtettek nálunk azzal, hogy minden évben összejönnek, és együtt sütnek egy rakás mézeskalácsot, majd dobozokban mindenki hazaszállítja a végeredményt. A projekt tök jó, csak az a baj, hogy egyedül vagyok a sok csicsergő csajjal szemben - úgyhogy hívni kell srácokat is, vagyis majd mi grillezünk, forralt borozunk a téli teraszunkon, míg a lányok ügyeskednek a konyhában. Elindultak a telefonok, az ötletre mindenki vevő volt, olyan szinten, hogy szombaton délután becsorgott hozzánk közel 20 vendég... :-)
Még szerencse, hogy menet közben már készültünk erre, vagyis csütörtökön és pénteken a meló után én már pácoltam a húsokat, tervezgettem a "menüt", Eszti pedig bekeverte a mézeskalács tészták egy részét. ( A többit persze a csajok szintén maguk hozták. )
Hogy mi volt a menü? Nos úgy gondoltam, hogy míg megy a Barca és Real Madrid meccs, addig indulunk egy jó kis egri kékfrankos forralt borral ( Tóth Ferenc pincészet ), majd jön egy tartalmasabb folytatás. Hogy miért írtam ide ezt? Nos azért, mert alapvető meggyőződésem, hogy jó forralt bort csak jó borból lehet készíteni, és lőréből csak valami ihatatlan végeredmény születhet, bárhogy is próbálja valaki fűszerekkel feljavítani az eredményt. Szóval a grill oldalsó égőjén elindítottam a bort forrósodni, ment bele fahéj, szegfűszeg, szegfűbors, cukor, vanília aroma, narancs és citrom. Ügyeltem arra, hogy ne forrjon fel a lé, mert azért az alkoholért kár lenne...
A lányok java része bevetette magát a konyhánkba, mi pedig kóstolgattuk a bor fűszerezését, finomítottunk rajta - majd újból töltöttük a lábast, ugyanis a mézeskalácson dolgozók is rákaptak a bögrékre.





Azért, hogy legyen egy kis íve az esti étkezésünknek azt gondoltam, hogy készítek egy igazi téli, kicsit pikáns levest, ami a forralt bor mellett szintén felmelegít bennünket, na meg tartalmasságával is erősít bennünket.
Pikáns, chilis, gyömbéres sütőtökleves kakukkfűvel és pirított napraforgómagokkal

A vöröshagymát megdinszteltem egy kevés vajon, majd a felkockázott sütőtököket a lábasba dobtam. Érkezett vagy 5-6 gerezdnyi apróra vágott fokhagyma, néhány darabka narancs, egy jó adagnyi aprított kakukkfű, só és bors, na meg chili. A fagyasztóból felhoztam kb fél liternyi húsleves alaplevet - majd ezt a sok mindent összefőztem. Reszeltem egy darab gyömbért is a levesbe - hogy tényleg pikáns legyen az ízvilág. Mivel több mint egy sütőtököm volt, így elég sűrű alap alakult ki, amit aztán botmixerrel simává és krémessé dolgoztam, majd hagytam hogy minden íz összeérjen.
A tálaláshoz pirítottam egy rakat napraforgó magot, a szárított - saját termesztésű - kakukkfüvet pedig olivával kevertem össze, amit pedig a levesbe szórtam.




Közben a lányok ügyeskedtek, sütögettek, sürögtek-forogtak, na meg forralt boroztak - és ez lett a munkájuk eredménye:

Ezt követte a következő finomság: Sörös pácban érlelt, darált sertés- és marhahúsból készült húsrudacskák

Ezt még csütörtökön készítettem elő, majd szombaton délelőtt kapták meg végső formájukat. Szóval pénteken ledaráltam egy darabka sertés lapockát és egy marha comb darabot, amiket azután alaposan összedolgoztam egy tálban. Só, bors, fokhagyma és vöröshagyma, na meg szegedi pirospaprika került még a tálba, aztán meg egy kevés mexikói fűszerkeverék. Ezeket kézzel összedolgoztam, majd a tálba még sört is töltöttem - ami azután így ment a hűtőbe.
Szombaton elővettem az elektromos húsdarálót, amivel azután egyenletes kis rudacskákat készítettem, majd beáztatott pálcikákra húzogattam őket. 











És már csak a főfogás hiányzott, amiből több mint húsz darabot kellett legyártani. Na nem panaszkodom, édes teher volt ez nekem...
Street food szendvics Húsimádó módra