Eszter különleges születésnapi sajttortája

  • 2012.04.29.
  • 9

...vagy inkább nevezzem sajtválogatásnak? De valójában köze nincs a sajthoz, mert torta!Sokszorosan is örömteli esemény volt számomra a tegnap este, ugyanis Eszter barátnőm születésnapját kezdtük megünnepelni egy kis csajos bulival. Eszterről már milliószor meséltem és a blogját biztosan ismeritek. Csodás torták készülnek nála, meg mellette sok-sok ínycsiklandóan gusztusos ételt is hoz bejegyzéseiben.Hát tény, hogy kihívásnak éreztem. hogy eléggé különleges tortát készítsek az én drága barátnőmnek! Sokat-sokat gondolkodtam, sőt a többi meghívottal susmusolva kaptam is tortatippeket.A tortának szinte csak jelképes méretűnek kellett lennie, pedig ugye alapból nálam mindig a monumentális darabok, az emeletes torták a "sztárok". Mindenképpen nagyon egyedit, jellemzőt és személyeset akartam, semmi elcsépeltet - de annál inkább különlegeset! Beugrott, hogy készíthetnék egy sajtválogatást tortából- hiszen Eszter igazi sajtrajongó (emellett még nagyon sokféle kajáért és fűszerért rajong, de tényleg tudja, mi a jó).Szerencsére azon egyáltalán nem is kellett agyalnom, hogy milyen ízű legyen, mert egyértelműen tudom, hogy Eszter kedvence azokból, amit tőlem kóstolt, a karamellkrém mogyorógrillázzsal. Eszméletlenül édes, de könnyen függőséget okoz!Pénteken nagy-nagy izgalommal töltöttem, faragtam a tortácskákat, bevonogattam és mintázgattam őket. Minden lélekrezdülésemmel csak erre a tortára akartam figyelni, ezért szerettem volna, ha ezen a hétvégén ez az egyetlen tortám készül. Persze végül csak közbejött másik torta is, de az én gondolataim leginkább itt jártak, ennél a sajtválogatásnál!Szóval legelőször ezt kellett, hogy befejezzem, mert képtelen voltam addig másra figyelni, csak ezt nézegettem és fotókat keresgéltem a részletek miatt, mindig igazgattam rajta egy kicsit. A leglátványosabb persze az volt, ahogyan airbrush-sal lefújtam őket. Hát van még bőven mit gyakorolnom ezzel a csodakütyüvel, de már így is szinte életre keltek ezek a tortácskák!Ahogy elkészült a torta, továbbra sem tudtam elszakadni tőle gondolatban, mert még mindig volt egy-egy mozzanat, amivel tökéletesíthettem. Még egy kis minta a camambert-re, még egy kis igazítás a torta aljánál, még tálca bevonás, aztán elrendezgettem a sajtokat. Szóval már tényleg készen volt és pimaszul vigyorgott a képembe a hűtőben pöffeszkedve ez az álruhás torta. Igazán beleszerelmesedtem mire elkészült!...és én még mindig félóránként nyitogattam a hűtőajtót és fotóztam és muszáj volt megosztanom, így két kedves barátom is megkapta a fotókat neten. Kételyeimet is eloszlatta Józsi, miszerint jobban teszem, ha semmi más nem kerül a tortára. Nekem is pont így tetszett benne, hiszen így még inkább megdöbbentően olyan, mint egy rakás sajt.Elérkezett a várva-várt szombat este is, a lányokkal elköltött könnyű vacsora után szervírozták nekünk a tortát. Eszternek meglepetés volt, hogy kap tortát - húztuk is azzal, hogy "áááá, nem lesz torta!". De nem hitte el, sőt csak a karamellát emlegette egyfeszt!Így az íze nem okozott meglepetést, de külsőre szerintem annál inkább! Erre egészen biztosan nem számított, bár el sem tudom képzelni, hogy milyen tortaverziók fordulhattak meg a fejében. (Annyira kíváncsi lennék ám!!!)Eszter kiválasztotta magának kedvencét, a kéksajtot és örömmel konstatálta, hogy még mindig finom a karamellkrémem, a bevonómasszát pedig változatlanul sem ő, sem én nem esszük meg.A részletes beszámoló után pedig még egyszer: ISTEN ÉLTESSEN KEDVES ESZTER!