Úgy, kb. 15 évvel ezelőtt tanultam egy kolléganőmtől, Ujvári Vikitől. Nagyon ritkán eszünk majonézes cuccot. Pontosan: évente kétszer franciasalátát, kétszer krumplisalátát, egyszer-kétszer majonézes tojást, aztán szilveszterkor és újév napján ezt. Brutál csípős és jó savanyú. Imádjuk. Nem győzök belőle eleget csinálni. Azt azért hozzá kell tennem, hogy el lehet készíteni nem csípősre is, bár ennek éppen az az értelme, hogy nagyon csíp, és hogy nagyon savanyú.Nehezen írok pontos arányokat, mert én sem szoktam nagyon tartani, csak nagyjából veszem a hozzávalók mennyiségét, de azért megpróbálom. Nincs kőbe vésve semmi, nyugodtan el lehet térni attól, amit én itt leírok.Egy dolog azonban nagyon fontos (és most nem röhög!), ez pedig a hozzávalók aprításának a sorrendje. Méghozzá azért, hogy ne legyen hagymaszag a lakásban, ne legyen hagymaszagú a kezünk, ne legyen hagymaszagú és lila színű a vágódeszka sem, és a csípőspaprikák szeletelése során a bőrünkre kerülő kapszaicin is
szépen le tudjon ázni (tényleg nem röhög, ez nagyon fontos! :D ). Ha először a tartármártás kerül a tálba, és a hozzávalók itt leírt sorrendjében vágunk össze mindent, akkor ez így is lesz.Tehát (ezekből a hozzávalókból valamennyivel több, mint 2 liter saláta lesz):egy jó nagy adag (5-6 dl-nyi) tartármártás (én úgy szoktam, hogy ha esetleg kevésnek bizonyul, amit előre megcsinálok, akkor készítek még hozzá annyit, hogy biztosan elég legyen)4-5 db kisebb lilahagyma, vékony szeletekre vágva30 dkg-nyi cseresznyepaprika, magostól felszeletelve30-40 dkg-nyi almapaprika (ennek most a fele volt csípős, de esetenként a teljes mennyiség az), negyedekbe vágva, kimagozva, vékonyra szeletelve30-40 dkg-nyi savanyú uborka, hosszában felszeletelve, keresztben vékony csíkokra vágva50 dkg-nyi savanyúkáposzta, apróra vágvaAmikor már minden benne van a tálban, alaposan összekeverjük, eszünk is belőle, mert nem bírjuk megállni, hogy ne, a többi pedig bekerül a hűtőszekrénybe.Szilveszter este eszünk belőle malacsülthöz, aztán újév reggelén eszünk belőle virslihez, azután délben lencsefőzelékhez (nem szoktunk tejfölt tenni bele, bőven megfér mellette a tányéron), és amíg van belőle, folyamatosan mindig, mindenhez.