Mogyorós tejkaramella házilag

  • 2013.06.20.
  • 7

Nemrég étteremben ettem karamellás kekszet, és akkor elhatároztam, kikísérletezem magamnak. Nem sokkal utána megjelent egy blogon egy nem pont olyan, de jellegében hasonló recept. Már ekkor elhatároztam, hogy nagyjából így sütöm meg, ez csak megerősített benne. (Bízom benne, hogy mindenki megnyitja mindkét blogot, azért nem írom ki a nevüket!) Köszönöm Erzsébet és Andrea!A készülődés közben eszembe jutott, hogy régen szemezgettem egy mogyorós házi tejkaramella recepttel, de az elkészítésig nem jutottam el. Gondoltam, itt a ragyogó alkalom, nekiláttam.A recept közlésével tilosban járok, mert a kiadványban, amiből származik, leírják, hogy engedély nélkül tilos közölni, dehátizéééééééééé)Hozzávalók:50 dkg cukor,
2 dl tej,
1 kiskanál szőlőcukor (nem értem a jelentőségét, de szabálybetartó voltam és beletettem),
5 dkg vaj,
5 dkg darált mogyoró,
1 csg vaníliás cukor (én bourbon vaníliásat használtam)A cukrot a tejjel és a szőlőcukorral simára keverjük, közepes lángon kevergetve addig melegítjük, amíg a cukor fel nem oldódik. Az edényfalán esetleg képződő cukorkristályokat egy vizes ecsettel visszaseperjük. Utána a szirupot felforraljuk, és keverés nélkül 20 percig főzzük, majd a tűzről levéve hűlni hagyjuk. Amikor már langyos, a vaníliás cukrot, a mogyorót meg a vajat hozzáadjuk és fakanállal habosra keverjük.Sütőpapírt tettem egy edényt, és belesimogattam. 17,5X24,5X1 cm lett a nagysága.Este örvendeztem, hogy jó, ezt meg is írtam Andreának. Reggel azonban megtapasztaltam, hogy a szilárdsága nem olyan, mint amire számítottam. Gondoltam, hogy nem lesz teljesen kemény, hiszen a belekevert mogyoró sokat lazít
a szerkezetén, de valahogy nagyon omlós lett. Ez, persze egy eszegetős karamella szempontjából teljesen jó (főleg, hogy a mi alanyunk leírhatatlanul jóízű lett), azonban a keksz adalékanyag szerephez nem túl kedvező.