Újra és újra előkerül ez a finomság az étlapomon. Szeretem. Na. Ez van. Nálunk apám volt az, aki imádta ezeket az ételeket, anyám meg utálta. De megcsinálta, mert szerette apámat. De egy idő után apám vette át a fakanalat ezeknél az ételeknél. Én gyermeki cinkossággal voltam társa apámnak a "bűnben". Együtt szerettük a pálpusztait, a körömpörköltet, együtt versengtünk a húslevesbe főtt hagymáért vasárnaponként. Együtt riogattuk anyámat a fácán lenyúzott, tollas bőrével, amikor már megért a spájzban, együtt ettünk nyúlgerincet vadasan. És pacalt. Anyám mindezekből kimaradt, nem szerette ezeket dolgokat. Maradtunk hát apámmal, összekacsintva az ebédlőasztalnál, ahol anyám rántott húst evett, miközben mi elalélva fogyasztottuk pl. a csodás pacalt. 
Manapság is úgy készítem, ahogy apámtól tanultam. De ma már kuktában készül, mert így koncentráltabb lesz íze, és sokkal hamarabb megpuhul. A másik újításom, hogy füstölt jalapeno paprikát (chipotle) is teszek bele, amitől kissé füstös, tökéletes lesz íze. 

[...] Bővebben!