Mióta rájöttem, hogy nem kell feltétlenül egy egész napos munka legyen, nem kell ipari mennyiségekben gondolkozni és milyen bátran lehet kísérletezgetni, nagyon jó dolognak tartom a lekvárfőzést. Szívesen teszek el mindenféle lekvárokat, amik jól is jönnek mindig sütihez, sütibe, palacsintába, joghurtba keverve. Nyár óta teljesen cukor- és tartósítószermentesen teszem el őket és eddig még szerencsére egyiknek sem lett semmi baja! Egyszerre mindig csak kis mennyiségekben szoktam főzni, így gyorsan készen lesz, nem lesz nagy munka és azért ipari mennyiségekre nincs is szükség... Ha elfogy, majd főzök újabb 3-4 üveggel. :-)Sűríteni pektinnel szoktam, így az állaga is remek lesz és a gyümölcs édessége szerintem éppen elég is. A mi ízlésünknek legalábbis. Az üvegeket mindig kifőzőm, mielőtt beletöltöm a forró lekvárt, így nem is romlanak meg tartósítószerek nélkül sem. Főztem már így őszibaracklekvárt, mákos sárgabarackot, néhány napja pedig diólekvárt. A színe kissé szokatlan, de az íze igazán nagyon jó lett! Neten főleg zöld dió lekvár recepteket találni, de ez nem abból készült, hanem az érett, megpucolt, ledarál "rendes" dióból. :-)Önmagában lekvárnak is nagyon finom, kevés tejjel felforralva pedig meglepően jó diómártás készülhet belőle, sütikhez például.Hozzávalók3-4 db kb 2-3 dl-es üveghez (tudom, hogy ez így nem túl pontos, de nem mértem le az üvegeket, én mindig ilyen kisebb üvegekbe teszem a lekvárt, most éppen négy üveg lett belőle és egy kicsi kóstoló :-)750 gramm alma (meghámozva, apró kockákra vágva)250 gramm őrölt dió8 gramm pektinAz almát kevés vízzel feltettem főni. Mikor megpuhult, botmixerrel pürésítettem, belekevertem a diót és a pektint. Kevergetve addig főztem, amíg kicsit besűrűsödött, majd az előzőleg kifőzött befőttes üvegekbe töltöttem. Az üvegek tetejére fóliát tettem és így csavartam rá a fedeleket. Egy kosarat kibéleltem törölközőkkel és konyharuhákkal és ebbe a száraz dunsztba csomagoltam az üvegeket. Ebben hűltek ki, szépen lassan, azóta pedig a kamrapolcon várnak a sorukra. :-)