1980 volt az első év, amikor a János Mikulás lett.
Minden évben van valami emlékezetes mondat, gesztus a gyerekektől, amit őrizget és szívesen visszaemlékszik rá.Az óvodásoknak a Mikulás még varázslatos, ők még elhiszik a mesét, aztán ahogy iskolába mennek "felvilágosítják" őket a nagyok.De az elsősök még
átmenet, ők még inkább hiszik a csodát.Kicsi iskola a miénk, csak alsó tagozat. Vannak gyerekek a szomszéd településekről is néha.Ma az ajándékosztás után nagy közös fotózkodás volt.
Egyik kisfiú addig addig helyezkedett, hogy a Mikulás közelébe egészen közel férkőzött, majd a fülébe súgta, hogy ne hallja más .- Megkaptad a levelet ??Mit mondhat erre egy Mikulás?? Hát csak azt, hogy igen, persze, hogyne !Hazajött és nem hagyta nyugodni a dolog. Mert biztos, hogy a gyerek szülei tudják mi áll a levélben. És ha nem azt kapja a kisfiú? Örökre csalódik.
Telefon az iskolába, tudják-e a szülők számát, pont nem érsekhalmi kisfiúról van szó. Iskolában tudták.Anyuka vette fel.Na mit gondoltok , mit kért a kisfiú a Mikulástól ?????Egy kiscicát !Mondhatjuk, ilyen nincs !
Mi itt küzdünk jó hónapja, hogy gazdát találjunk az égből pottyant cica seregnek!
Viccből mondtam, hogy majd teszünk a puttonyba párat :)Anyuka nem mondott nemet, de megbeszélte még a többi
családtaggal, megnézték a kínálatot és a Bambit kiválasztotta a kisfiú.Mivel a Mikulásnak amúgy is fellépése van a szomszéd faluban, hát ugyan nem a puttonyában de a kissé viseltes macskakosarunkba viszi a Bambit annak a kisfiúnak.Én teljesen meghatódtam. Remélem sok sok örömet fog adni ez a kiscica a Szabolcsnak is és a szüleinek is.