Az utóbbi időben, holott azt hittem, túl vagyok a tavaszi fáradtságon, kiderült, hogy mégsem, mert sehogy sem akart elég lenni a nap huszonnégy órája, s ebből próbálkozásaim ellenére sem sikerült elegendőt szakítanom a pihenésre. Most azért feldob a tavaszi szünet közeledése, ami ugyan csak két nap, ha leszámítjuk az amúgy is munkaszüneti napokat és hétvégét, s bár már minden percét beosztottam (ami szokás szerint borulni szokott), de nem kell korán kelni, s ez nekem már sokat számít! ☺Bár korábban a húsvétot megelőző időszakra is számos tervem volt, hát ezek sem valósulnak meg idén... De az elmúlt hétvégén megsütöttem egy nagy adag islerkorongot, egy részét össze is raktam vasárnapi süti gyanánt, de nagyobbik része várakozik húsvétra, unokaöcsik kedvére téve vele.Hozzávalók:1 kg liszt30 dkg porcukor3 csomag vaníliás cukor2 csipet só50 dkg vaj1 evőkanál zsír3 tojássárga1 egész tojássárgabaracklekvár összeraknicsoki bevonni (kb. 30 dkg ennyihez)Így készült:A lisztet, porcukrot, sót tálba tettem, elmorzsoltam a puha vajjal és zsírral. Hozzáadtam a tojássárgákat és az egész tojást, s tésztává gyúrtam. Előbb csak a sárgákat adtam hozzá, de nem bizonyult elégnek ahhoz, hogy összeálljon a tészta, kellett az egész tojás is, hogy összegyúrható legyen.A tésztát három részre osztva nyújtottam, kisebb pogácsaszaggatóval kivagdaltam, tepsibe pakoltam, 170 fokon világosra sütöttem. Épp csak addig, míg a széle pirulni kezdett. A lehulló darabokat is összegyúrtam, s nyújtottam-szaggattam.Sok tepsivel lett belőle, nem is számoltam, de jó sokáig sült, egyik a másik után.Kettesével lekvárral összerakosgattam, most csak úgy harmadát, s gőz fölött felolvasztott csokival (10 dkg) vontam be a tetejét. Másnapra átpuhult.Mindenki szereti az islert, de a két nagyobbik unokaöcsémnek a kedvence. S mivel húsvétkor nálunk lesz a család, ezzel -is- kedveskedek nekik.Előre is megsüthető, mivel elméletileg sokáig eláll. Akár úgy is, mint én, hogy csak a lapokat sütöm meg, s szombaton Leányzó összerakja lekvárral, bevonja csokival.