Már a nyáron is terveztem sütni, de akkor elmaradt. A nagy meleg volt a ludas. De most már kimondottan jól esik a tűzhely melege, sőt, lassan egy kis fűtés is jót tenne a közérzetemnek. :-) De mikor csőregéztünk - mi így nevezzük, mifelénk csőrege volt, s ez a mifelénk a Szilágyság-, még egész kellemes idő volt, de attól még jól esett. Főleg házi szilvalekvárral, a kedvencemmel. De vaníliás porcukorral szórva is finom, ki hogy szereti.
Hozzávalók:75 dkg liszt15 dkg vaj2 evőkanál cukor1 evőkanál vaníliás cukor1 mokkáskanál só2 dl tej3 dkg élesztő5 tojás sárgája3-4 evőkanál tejfölolaj a sütéshezlekvár, vaníliás porcukor a tálaláshozÍgy készült:A tejet megmelegítettem, elkevertem benne egy teáskanálnyi cukrot, belemorzsoltam az élesztőt. Hagytam felfutni.A lisztet, cukrot, vaníliás cukrot, sót, vajat tálba tettem, elmorzsoltam. Hozzáadtam a tojássárgákat, élesztős tejet, s a tejföllel megdagasztottam. Több részletben adtam hozzá a tejfölt, hogy megfelelő keménységű tésztát kapjak. De az sem baj, ha kicsit lágyabb lesz a kelleténél, kevés liszttel lehet javítani az állagán.
A tésztát letakarva hagytam megkelni.Enyhén lisztezett deszkára borítottam, ujjnyi vastagra nyújtottam. Rombusz alakúra vágtam fel, a közepébe egy lyukat vágtam, ezen áthúztam egyik csücskét.Bő, forró olajban kisütöttem őket.Ezen kívül még kétféle csőregerecept van a blogon,
itt
és
itt. Egyikük sütőporos, úgy is finom volt. Sőt, talán még finomabb, mint az élesztős. Nem tudom, Anyukám pontosan hogyan készítette, de olyan finomra tudta sütni, hogy Apukám gyakran rendelte. Még kell próbálkoznom pár változattal, mert nem sikerült eltalálni. De olyan sosem lesz, csak hasonló legfeljebb...