Olyan régóta próbára szerettem volna tenni magam, most végre alkalom adódott rá. Még tavaly év vége fele jutottam hozzá hájhoz, de akkor nem volt időm, alkalmam babrálni vele, beraktam a mélyhűtőbe. Hétvégén aztán kiolvasztottam. Egy délutánom ráment, de legalább tudom, hogy tudok hájast sütni! :-)Zsírral próbálkoztam már, ugyanezzel a recepttel, akkor szép leveles lett (recept itt). A látvány megfelelő volt, de mégis hibádzott valami: az íze nem volt olyan. Az a gyerekkori ízemlék nem sejlett fel benne. Ebben már az is megvolt. Úgy örültem neki! Apró örömök az életben! :-)Hozzávalók:60 dkg háj30 dkg liszt70 dkg liszt4 tojás sárgája2 evőkanál ecet (20 %-os)szénsavas ásványvíz (szódavíz)csipet sólekvár
vaníliás porcukorÍgy készült:A hájat ecetes vízben átmostam (eredeti receptben egy éjszaka kell ecetes vízben áztatni), lecsepegtettem, húsdarálón ledaráltam.30 dkg liszttel összegyúrtam.A többi liszthez adtam a tojássárgákat, 1 dl ásványvízben elkevert ecetet s csipet sót. Kétszer is megnéztem, nem kérte a recept, de azért egy nagy csipet sót tettem hozzá. Gyúrni kezdtem, közben apránként adagoltam az ásványvizet. A tészta átlagos keménységű kell legyen. Nem túl kemény, de lágy sem. Jól gyúrható, fényes tészta kell legyen, a recept szerint hólyagos is, de nekem sehogy sem akart bubis lenni.A tésztát téglalap alakúra nyújtottam, s 2/3 részén elosztottam a hájas tésztát. Elég kemény volt, kézzel nyomkodtam rá, igyekezvén nagyjából egyenlő vastagságúra igazítani. Az üresen maradt részt ráhajtottam, ez befedte a hájas rész felét, majd a kimaradt hájas részt is ráhajtottam. A kapott téglalap harmadát felhajtottam, majd erre a kimaradt harmadot.
Fél órát letakarva pihent. Ekkor kinyújtottam, megismételtem ugyanúgy a hajtogatást.
Újabb félóra pihentetés, nyújtás. Nem volt könnyű nyújtani, mert kemény volt. De fokozatosan sikerült megfelelő vékonyságúra, úgy fél centisre nyújtani.Egy kést gázlángon felforrósítottam, ezzel vágtam négyzet alakúra. Minden vágás után újra izzítottam a kést.A tésztadarabokra lekvárt tettem, egy részére csipkét, másik részére barackot. Fontos, hogy olyan legyen, ami nem folyik ki sülés közben. A tésztát lazán félbehajtottam, nem nyomkodtam le.180 fokra előmelegített sütőbe tettem. Pirulásig sütöttem, közben lestem ám, hogy levelesednek-e. Nőttek szépen, elégedett voltam velük. :-)Három tepsivel lett, de a harmadik már nem lett olyan leveles. Biztosan hidegre kellett volna tennem, míg rákerül a sor.Még azon forrón beforgattam
vaníliás porcukorba.
Olyan szépen kinyíltak sülés közben, mint gyerekkoromból emlékszem. Mindenkinek ízlett, a gyerekeknek is. Ők még nem is ettek hájast...
Tölthető dióval is, de az igazi, a legfinomabb szilvalekvárral. Anyukám sós rudakat is sütött belőle: nyújtás után lekente tojással, sózta, sajttal vagy köménnyel szórta be. Még van egy adag háj a mélyhűtőben, abból sóst is fogok sütni.