Nagymamás specialitása volt. Legalábbis sehol máshol nem ettem, csak nála. Mikor lepényt sütött -mi ezt a töltött, olajban sült kelt tésztaféleséget hívtuk lepénynek- , mindig jó sok készült, s többféle töltelékkel: volt szilvalekváros, diós, tejbegrízes. Hogy mindenkinek kedvére tegyen. Én mindegyiket szerettem, de ha szilvalekvárost sikerült megtörni, annak örültem a legjobban.A kedvencem viszont a kapros-túrós, amit Mama nem sütött soha, mert nem szerették a kaprot. Anyukám viszont mindig készített. Ezúttal is felét így töltöttem.
Itt
már van lepényrecept, akkor kapros-túrós és tehéntúrós készült.Hozzávalók:A tésztához:1 kg liszt (fele rétesliszt)1 csapott teáskanál só12 dkg margarin2 egész tojás5 dl tej4 dkg élesztő1 evőkanál cukorA töltelékhez:0,5 l tej5 evőkanál gríz1 csomag vaníliás cukor3 evőkanál cukor+ olaj a sütéshezÍgy készült:Előbb megfőztem a tejbegrízt a hozzávalókból.A tésztához 3 dl tejet megmelegítettem, elkevertem benne a cukrot s belemorzsoltam az élesztőt.A liszteket, sót tálba tettem, elmorzsoltam benne a margarint, majd hozzáadtam a tojásokat és az élesztős tejet. Dagasztás közben még annyi tejet adtam hozzá, hogy megfelelő keménységű legyen a tészta. Én mind az 5 dl-t hozzáöntöttem.Letakarva hagytam megkelni.Mikor szépen megkelt, enyhén lisztezett deszkára borítottam, 26 gombócra osztottam.Mindegyiket vékonyra nyújtottam, nagyjából téglalap alakúra. Felére rátettem a tölteléket, másik felét ráhajtottam, a széleket körbe lenyomkodtam.
A tejbegríztöltelék a tészta felébe volt elég.Serpenyőben olajat melegítettem, annyit, hogy kb. fél centi magasságban legyen.Kis lángon kisütöttem a lepényeket.Ilyen sok lett:A kapros-túrós juhtúróval szokott készülni, ezúttal tehéntejből készült házi sajt került bele lereszelve, kissé sózva, vágott kaporral elkeverve.
Nagymamám biztosan nem használt margarint a dagasztáshoz, sőt, egyáltalán nem. Viszont ő jó zsíros házi tejet használt, ami nekem éppen nem volt. Talán ezért utolérhetetlen az Ő lepénye... De az is lehet, csupán a kis falusi ház hangulata hiányzik. A házé, amely most is ott áll, bár eléggé szomorú állapotban. De emlékeimben nem ilyennek él.