A hangzatos, különleges süteménynevek már önmagukban felkeltik bennem az érdeklődést. Amint a Boccaccio nevezetűnek a receptjét is elolvastam, meg volt pecsételve a sorsa: ki kell próbálni! Nem éppen mostanság volt, hogy cetlit tettem az újságba (Receptözön, 2012/9.), de mégis halogattam az elkészítését. Karácsonyra aztán mindenképpen meg akartam sütni, de leszorult a listáról. De következett szilveszter, újabb adandó alkalom a sütésre:-)Ami nem tetszett benne, hogy nyers tojássárga kell a krémbe. Ettől nagyon idegenkedem, ezért főzött péppel készült. Benne van, aminek lennie kell, csak éppen nem nyersen:-)Hozzávalók:A piskótához:6 tojás10 dkg rétesliszt15 dkg darált dió + 1 maréknyi a tetejére15 dkg cukorfél csomag sütőporcsipet só5 evőkanál vízA krémhez:3 tojás sárgája1 dl erős főzött kávé2 dl tej3 evőkanál liszt25 dkg vaj20 dkg cukorÍgy készült:A tojásokat szétválasztottam. A sárgáját fele cukorral kikevertem, majd kanalanként hozzáadtam a vizet. A fehérjét előbb a csipet sóval, majd a többi cukorral felvertem. A kikevert sárgákhoz borítottam, majd több részletben hozzáadtam a lisztet, sütőport, diót, s elkavartam.Sütőpapírral bélelt tepsiben 180 fokon tűpróbáig sütöttem.A krémhez előbb megfőztem a pépet: a sárgákat simára kevertem a liszttel, kevés tej hozzáadásával. Majd apránként hozzáadtam a többi tejet és a kávét, s állandóan kavargatva felfőztem. Előbb nagyon csomós lett, de aztán kisimult. Időnként megkavarva hagytam kihűlni.Míg hűlt, a vajat a cukorral elkevertem, majd belekanalaztam a kihűlt kávés pépet.A krémet a diós lapra simítottam, darált dióval beszórtam.Finom süti lett, a kávés sütiket amúgy is szeretem. Ez ráadásul még diós is!A fotók nem tavasszal készültek, hanem újévben. A kertben ilyen szép virágos a japánbirs. Azt hiszi, tavasz van:-) De nem csak ez a bokor, a tulipánok és jácintok is kacsingatnak ki a földből, hogy akkor most mi van, jöjjünk vagy ne? S ha egy kis fagy rájuk nem ijeszt, bizony jönni fognak!