Na tessék, olyasmin akadok föl, hogy milyen nevet adjak a sütinek:-)Ez volt az én kedvencem a húsvéti sütik közül. Akartam valami csokisat is sütni, mert a tervezésnél azt is figyelembe veszem, hogy több színű, ízesítésű, formájú legyen a kínálat. No és mindenki találjon ínyére valót. A csokis pedig mindig szerepel valamilyen formában. Ahogy végignéztem a szóba jöhető recepteket, valamiért mindegyiket elhessegettem. Maradtam egy kitaláltnál: diós piskóta csokis krémmel. Nem fantáziadús (akárcsak a neve), az igaz, de annál finomabb.Hozzávalók:A piskótához:6 tojás6 evőkanál cukorfél csomag sütőpor1 csipet só4 evőkanál liszt6 evőkanál darált dióA krémhez:5 dl tej5 evőkanál rétesliszt10 dkg étcsokoládé15 dkg cukor25 dkg margarin2 evőkanál kakaóA tetejére:darált dióÍgy készült:A piskótához a tojásokat szétválasztottam. A sárgákat fele cukorral és a sütőporral habosra kevertem. A fehérjét csipet sóval felvertem, majd a többi cukor hozzáadásával keményre vertem. A sárgákhoz adtam, majd kanalanként hozzákevertem a lisztet, majd a diót.Sütőpapírral bélelt tepsibe simítottam, 180 fokra előmelegített sütőben tűpróbáig sütöttem.A krémhez a közepesen púpos kanállal mért lisztet kevés tejben simára kevertem. A többi hozzáadása után állandóan kavargatva sűrűre főztem. Mikor levettem a lángról, beletördeltem a csokit, s kevergettem, míg felolvadt. hagytam kihűlni, közben néha-néha megkevertem.A puha margarint a cukorral kikevertem. A kihűlt csokis pépet kanalanként belekevertem, végül a kakaót is hozzáadtam.A kihűlt piskóta tetejére kentem a krémet, darált dióval szórtam be.Valamikor, még túlbuzgó újonc koromban folyton lestem, mikor szól már hozzá valaki az alkotásomhoz. Én meg azon nyomban válaszoltam. Közben nem értettem azokat, akik nem így cselekszenek. Most már megértem. Valószínűleg időhiánnyal küzdő kisgyerekes, dolgozó anyukák, akik este későn lehuppannak pihenni a gép elé, s lefirkantanak 1-1 receptet, vagy más témájú bejegyzést. Most már velem is előfordul, hogy napok múlva reagálok a kedves hozzászólásokra. Sőt, olyan is van, hogy elfelejtem. Pedig mindegyik kedves, s jóleső érzés, hogy olvasnak egyáltalán.