Gyönyörű, rohadó ételeink

  • 2014.07.22.
  • 0

A fotós Klaus Pichler 9 hónapra a lakásának fürdőszobáját műanyag tárolóedények válogatott kollekciójának adta át. Mindegyik edényben olyan ételek voltak, amelyek az iparosodott európai országok állampolgárai számra könnyen elérhetőek. Az eper másfél hét alatt rohadt meg. A rohadó csirke szaga miatt napokig nem tudott aludni.

"A" osztályú, szabadtartású csirkétől származó tojás. * Származás hely: Kolontár, MOGyártás módja: nagyüzemi termelés * Szezonalitás: egész évben kaphatóSzállítási távolság: 196 km * Szállítás módja: TeherautóSzén-dioxid lábnyom/kg: 5,82 kg * Rejtett víz tartalom/kg: 3061 literÁr: 1,39 € / kg
Hasznos volt, hogy ebben az időszakban egyedül élt, nem pedig a a barátnőjével és a macskájával. “Nem tudnám újra végigcsinálni” – mondta a National Geographic-nak.
Pichler Ausztria egy vidéki tartományában nőtt fel, ahol az állattartás és a húsevés a kultúra fontos része volt. Mindezek ellen lázadt fel, amikor vegetáriánus lett – megszokta tehát, hogy kritikusan tekintsen a saját étkezési szokásaira. Az ötlet, hogy vizuálisan mutassa be az ENSZ jelentését, spontán jött – és rögtön el is kezdett dolgozni rajta.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Egyharmad – projekt az élelmiszerhulladékról
Az ENSZ szerint a világon megtermelt élelmiszer egyharmada a kukába kerül – ennek legnagyobb része a világ iparosodott részén, a “Globális Északon.” Ezzel egyidőben 925 millió embert fenyeget az éhezés világszerte.
Az “Egyharmad” című sorozat az egyének által elpazarolt élelmiszer és a globalizált élelmiszertermelés közötti kapcsolatot mutatja be. A csendéletté rendezetett rohadó étel egy absztrakt portrét mutat az élelmiszer-parazlásról, míg a képeket kísérő szöveg a téma mélyére mutat.
Az “Egyharmad” túlmutat a “minőségét megőrzi” dátumon, hogy dokumentálja a globális élelmiszerhulladék minden dimenzióját.
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 
“Elég nagy kihívás volt” – mondta a fotós. “Nem én vagyok az első, aki rothadó ételeket fényképez, de a hitelesség kedvéért úgy döntöttem, nem bérelek a projektnek egy külön stúdiót, hanem a saját lakásomban csinálom végig. Ez egy tudatos döntés volt: amikor egy projekten dolgozom, szeretek benne lenni a közepében.”
Amikor időnként belenézett a műanyag dobozokba, elámult a rothadás és a penész virágzásán, a formák és a textúrák változatosságán, amelyek normális esetben a szemünktől távol, a szemetesben jelennek meg.
De a fotózás csupán a project egyik része volt. Minden fényképet kiegészíti a étel története és az erőforrások, amelyek szükségesek voltak ahhoz, hogy az étel eljusson a termőföldről (vagy gyárból) a polcokra. Ez a két szempont - hulladék és a szállítás – az érem két oldala. 
 'Nana' Ananász * Származási hely: Guayaquil, EcuadorTermelés módja: kültéri ültetvény * Szüretelés ideje: egész évbenSzállítási távolság: 10.666 km (linear distance) * Szállítás módja: Repülő, teherautóSzén-dioxid lábnyom/kg: 11,94 kg * Rejtett víztartalom: 360 literÁr: 2,10 € / kg
Az adatokat Pichler maga gyűjtötte össze, ami szintén komoly kihívást jelentett. Az európai törvények értelmében az élelmiszerek eredetét nyilván kell tartani, a kereskedők és a gyártók azonban nem kötelesek megosztani ezt az információt a vásárlókkal. Pichler tehát falba ütközött, amikor elmondta szándékát, ezért trükkös megoldásokhoz kellett fordulnia. Nyomozása során számos üzletből kísérték ki, miután az élelmiszerek csomagolását fotózta. Számos esetben hízelgéssel tudott információt szerezni: eljátszotta, hogy annyira meg van elégedve a termékkel, hogy mindenképp tudni akarja annak történetét.
Bár Pichler megkönnyebbült, amikor végére ért a projektnek, kitartásáért váratlan jutalmat kapott: egy telefont a FAO-tól. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete ugyanis tökéletesnek találta a sorozatot az élelmiszerhulladékról szóló tanulmányá