Így esztek ti!

  • 2014.05.31.
  • 2

 - avagy miért nem irigylem az amerikaiakat? -
Az előző cikkünket a nagy sztereotípiákkal kezdtük, vagyis azokkal a sorozatokban és filmekben sokszor bevágott képkockákkal, amikor az amerikaiak valamilyen csomagolóanyagból (pl. papírdoboz) valamilyen eszközzel (pl. pálcikával) valamilyen éttermi ételt esznek.
A bennünk kialakult képet persze nem segítik az olyan sorozatok sem, mint a Man vs Food (Fald fel Amerikát!), amelyben a műsorvezető körbejárja az Egyesült Államokat azzal az nagyszabású céllal, hogy megkeresse és elfogyassza a legnagyobb adag, legcsípősebb vagy leggusztustalanabb ételeket. Ha szeretnétek magatokban erősíteni a korábbi írásban felsorolt sztereotípiákat - vagy csak egyszerűen élvezitek a gasztropornót -, feltétlenül javasoljuk egy-két rész végignézését.  
Most azonban lássuk, a zöld éttermi taktikák mellett milyen megfigyeléseket tettem még legutóbbi tengerentúli tartózkodásomkor.
Megfigyelés 1: Az amerikaiak sokszor esznek étteremben: aki gazdag, lassúban; aki szegény, gyorsban.
Egy amerikai család a jövedelmének csupán 7%-át költi az otthon elkészített ételekre. Egy olasz család ezzel szemben 15%-ot, egy egyiptomi pedig 44%-ot. Mi, magyarok körülbelül a bevételünk 25%-át költjük élelmiszerre, de az, hogy ezt otthon vagy máshol fogyasztjuk el, nagyon változik régiónként és a jövedelmünk méretétől.
Érdekesség, hogy az USÁ-ban az 1900-as évektől egyre nőtt a házon kívül elfogyasztott étkezések aránya az otthonihoz képest. Mára a jómódú amerikaiak az étkezéseikre költött össze közel felét éttermekben fizetik ki. A kevésbé jómódúaknál 3,5 dollárból egyet hagynak az éttermekben.
Megfigyelés 2: Az éttermi adagok óriásiak. (Mint ahogy minden más adag is óriási.)
Az elmúlt 20 évben az adagok többszörösükre nőttek ország- és szektorszerte: nagyobbak a gyorséttermi kaják, a moziban a popcorn, az üdítős poharak, a péksütemények, és persze az édességek is. Mindez persze szépen lassan történt, így az emberek folyamatosan szoktak hozzá, hogy többet egyenek.
Intermezzo:
A fenti két állítás talán mindenféle konklúzió levonására sarkallna minket: például, hogy talán ezért van olyan sok elhízott ember az Államokban; ami egyébként valóban óriási (szó szerint) probléma. Valljuk be, mi magyarok sem vagyunk éppen a visszafogott étkezés iskolapéldái ("egyél még drágaságom!”), de azért annyira nem állunk rosszul, mint az USA. 2013-ban az Egyesült Államok elhízási aránya közel 33% volt - ez a szám 2008 óta folyamatosan növekszik. És hopp, vajon melyik ország áll a lista élén Európában? Hát Magyarország, 28,5%-kal. Becsületünkre legyen mondva, az elmúlt 33 évben a vizsgált 183 ország közül egy sem mutatott jelentős csökkenést az elhízott lakosság arányában.
Megfigyelés 3: Ha az amerikaiak főznek, sokszor kerül elő feldolgozott élelmiszer-szerű termék alapanyagként (pl. a vasárnapi reggelihez a palacsinta por). Tisztelet a kivételnek.
Amerikában minden évben körülbelül 20.000 új élelmiszeripari termék kerül a boltok polcaira: igen, ezek szinte mind feldolgozott élelmiszerek, amelyek legtöbbjének az alapja néhány nagyon egyszerű növény: kukorica, szója és búza - ezek ugyanis azok a termények, amelyekből a legtöbbet termelik a gazdag amerikai földeken napjainkban. A boltokon keresztülmenve kihívás olyan dolgokat találni, aminek kevesebb, mint 5 összetevője van; viszont van 30 féle muffin por és instant zabkása.
Persze az amerikában termelt gabona  nagyrészét állatok eszik meg. Az Egyesült Államok lakosai ugyanis a legnagyobb húsfogyasztók a világon: 120,2 kg-ot esznek fejenként egy évben. (Mi magyarok 76 kg-t a FAO szerint, és 57-et a KSH szerint.)

Mi az áprilisi utunkon ellátogattunk a feldolgozott élelmiszer egyik fellegvárába, a SPAM nevű löncshús szülőhelyére. (Vagyis a gyár melletti múzeumba, a gyárba persze nem engedtek be.)
A SPAM kb olyan az amerikai történelemben, mint a Zwack Unikum a magyarban: mindenki ismeri, és az ember vagy imádja, vagy képtelen elfogyasztani. De mindenki büszke rá, hogy van: Hawaii-on a sushi-ba teszik bele, Bostonban babbal keverik el, de akár még a muffin tetejére is kerülhet. A SPAM mindenhol ott volt: a második világháborúban ezt ették az amerikai és az orosz katonák egyaránt, a 60-as években ezzel várta a feleség a munkából hazatérő, fáradt férjet, sőt, még az űrbe is kijutott, mikor az asztronauták SPAM pulykát ettek az 1997-es Hálaadáskor.
Megfigyelés 4/a: A boltban zöldségek és gyümölcsök ára felháborítóan magas.
Talán ezért (is) van, hogy az USA-ban élők által elfogyasztott zöldségek 51%-át (!!) két növény adja: a krumpli és a paradicsom. A krumpli elsősorban sültkrumpli vagy chips formájában, a paradicsom főleg a pizzán vagy tésztán lévő szószként kerül a tengeren túliak bendőjébe.
Megfigyelés 4/b: Ezzel szemben a hús és a feldolgozott termékek ára alacsony.
Az utóbbi pont illusztrációjaként íme egy példa: gondoltuk jó vendégek leszünk, és főzünk a családnak vacsorát egyik este. Azt a receptet vettük elő, amit még Kata barátnőnk segítségével készítettünk el az