Szerintem szomorú, hogy amíg ebédre boldogan vesszük meg az olcsó kínai kaját, buliból hazafelé elégedetten majszoljuk a gyros szendvicset, vagy kulináris magaslatokba emeljük a babbal és rizzsel megtöltött mexikói burritót, ünnepelni pedig japán, indiai vagy afrikai étterembe megyünk, vajmi keveset tudunk egy olyan konyha különlegességeiről, amely kultúrája sokkal jobban összefonódik a miénkkel, mint a fent említett nemzetek bármelyike.Persze értem én, hogy a roma konyha említésére sokan rögtön az olcsó húsra és nehéz ételekre asszociálnak, esetleg az ürgepörkölt az egyetlen, ami eszükbe jut; vagy, ne adj’ Isten egyéb előítéletek miatt nem is gondoltak rá korábban, hogy egy asztalnál egyenek egy romával.  Szerencsére azonban azokra, akik nyitottak rá, hogy a „format” gomb lenyomása után előítéletek nélkül ismerkedjenek meg a cigány konyhával, kellemes és laktató meglepetések várnak. A Romani Platni, az Első Cigány Lakásétterem pont azért alakult meg, hogy eloszlassa a cigánysággal szemben esetlegesen bennünk lévő tévhiteket. A Romani Platni Antidiszkriminációs Főzőcsoport szerint erre pedig a legjobb hely: a konyha. Az étkezés végülis igencsak intim dolog, amely nagy részben bizalmon alapul: mi másért lett volna sok királynak előkóstolója? De fogadni mernék, hogy amíg sokan otthon gondolkodás nélkül borítják bele fazekukba a mesterséges aromákat, kémiailag előállított ízfokozókat és valószínűsíthetően rákkeltő anyagokat tartalmazó, előre készített szószokat vagy zacskós leveseket, addig húznák a szájukat, ha egy tál frissen készült Gáncát raknánk eléjük, bordával és bodaggal.
Az is lehet persze magyarázat, hogy az ember természeténél fogva ódzkodik az újdonságoktól, hiszen azok veszélyforrást jelentenek, és valljuk be, jelenleg túlzottan sok lehetőségünk nincs rá, hogy roma ételeket fogyasszunk. Sokan az ázsiai vagy afrikai ételektől is ódzkodnak ugyanilyen okok miatt: mert nem ismerik. Mivel azonban a Felelős Gasztrohős kezdeményezés szerint a környezetvédelmi szempontok mellett a társadalmiak is igen fontosak, eldöntöttük, kipróbáljuk a Romani Platni konyháját.
A cigányoknál egyébként nagyon fontos a vendéglátás, a vendég jól tartása. Ha az otthonában megkínál (márpedig minden esetben megkínál) egy cigány család, azt tilos visszautasítani, mert óriási sértés. A kultúrájuk alapja a közösségi lét: számukra a mai napig nagyon fontosak a nagy beszélgetések, közös zenélések, közös evések. Szeretnek sokat, jókat enni, és ha van rá forrás, az ételtől nem sajnálják a pénzt. Imádják a töltött káposztát, a lecsót minden mennyiségben, a rántott, sült húsokat, főtt tésztákat. Az este során például azt is megtudtuk, hogy Malvin nénit nem lehet meggyőzni arról, hogy a töltött káposzta nem cigány étel.

A mi vacsoránkra egy pénteki napon került sor, a helyszín a Közért Egyesület közösségi tere volt, a menüsoron pedig végigfutott a Márton napi liba motívuma. Vegetáriánus létemre nem szerettem volna kimaradni az élményből, ezért előre egyeztettem az eseménysorozat főszervezőjével, Nagy Krisztával a húsmentes lehetőségekről. Bár én több lehetőség közül is választhattam és úgy tűnt, semmi gondot nem okoz számukra a különleges bánásmód, Kriszta később megosztotta velem, hogy az étterem nyitásakor bizony nem volt sok vega recept a tarsolyukban. Az igényekhez igazodva azonban ez mára megváltozott. „A tipikus cigány étel jelei a lecsós alap, a kevés fűszer használat - gyakorlatilag csak só és bors –, és a rengeteg hús és tészta. A Romani Platni-s vacsorákhoz az ételeinket kétféleképpen választjuk ki: egyrészt az asszonyok hozzák magukkal a saját, illetve anyukáik és nagymamáik receptjeit, ezen felül pedig kutatunk különböző régi könyvekben is, és beszélgetünk más cigány asszonyokkal is az ő szokásaikról” – tudtuk meg Krisztától. 
A vacsorához alkoholos italt nem szolgálnak fel, viszont a szervezők szívesen elirányítják a szomjasabb társaságot a közeli kisboltba, amely tulajdonosa láthatóan nagyon szereti a Romani Platni-s estéket. Amíg az összes vendég megérkezésére várakoztunk, egy kicsit elbeszélgettünk Krisztával, a nyitás óta híressé vált Malvin nénivel, és menyével, Babával, aki aznap hajnali 4 óta volt ébren és már mindkét munkahelyét megjárta. Mindannyian kedvesek és nyitottak voltak, látszik a csapaton, hogy szeretetből vesz részt a vacsora készítésében.
Érdekelt minket, hogy szerintük hogyan változik a cigány gasztronómia manapság, mennyire mások az ételek ma, mint 100 évvel ezelőtt. „Nagyon nagy behatása van a magyar konyhának sajnos, az asszonyok kezdik elfelejteni a hagyományos receptjeiket. Inkább vidéken jellemző a tradicionálisabb konyha, itt Budapesten csak elvétve találunk pl. bodag-gyúró asszonyt.”



Aztán szépen lassan elkezdtek érkezni a fogások: A libahús leves, kézzel gyúrt házi metélttel, majd a kölessel töltött libanyak köményes sült burgonyával, párolt lilakáposztával, és végül a grízkocka házilag készített, cukormentes szilvalekvárral. Eközben a vegetáriánusok olyanokat kóstolhattak meg, mint a cigánytúró bodaggal, és a káposztás tuskó hagymával. A csapat különleges meglepetésként Malvin néni nudliját is megkóstolhatta, nyakonöntve a házi szilvalekvárral (többen is sajnáltuk, hogy ebből csak kóstoló falat volt). Hogy milyen az a cigánytúró? A kőrözötthöz hasonló, de tojásos-kicsit lecsós-újhagymás-füstös finomság, bodagra kenve pedig egyszerűen mesés!
Aztán, mikor belénk már semmi nem fért, az estébe még igen: egy három fős zenész csapat játszott nekünk cigány dalokat, Malvin néni pedig néhány vendéget meg is megtáncoltatott. Örültünk, hogy a vacsora tényleg olyan volt, mint otthon: “rendes”, törhető tányérból ettünk, evőeszközzel, üvegpohárral - azzal a problémával pedig, hogy mit csináljanak a maradékokkal, láthatóan nem kell foglalkoznia a szervezőknek. Szó sem volt papír vagy műanyag tányérról; az egyetlen ünneprontó az asztalon lévő palackozott víz volt. S bár a környezetvédelmi szempontok még nincsenek előtérben a működés során, azért úgy gondoljuk, a Romani Platnisok igenis megérdemlik a Felelős Gasztrohős elnevezést. A vacsoráért fizetett támogatási díjról számlát kaptunk, és tudtuk, a befolyt pénz nem csak a következő vacsora alapanyagainak beszerzéséhez, de egy befogadóbb társadalom megalapozásához is hozzájárul.