Mozart szeretett enni, utazásai során, leveleiben gyakran írt olyan fogásokról, amelyek különösen ízlettek neki. Nem dőzsölt, de kedvelte a társaságot és a jó ételeket. Szerette az osztrigát, a Casanova-salátát, és szívesen evett szárnyasokat.
A fácán, mint étel megjelenik egyik operájában is, amikor Don Giovanni szolgája, Leporello fácáncombot lop.Christoph Wagner pár évvel ezelőtt megjelent, Mozarttal foglalkozó történelmi szakácskönyvében is találunk korabeli fácán receptet. E szerint szalonnát dinszteltek hagymával és fokhagymával, hozzáadták a belsőséget, kolbászt, rozmaringot, kenyérszeleteket. A kibelezett szányast megtöltötték, vajjal locsolgatva sütötték készre, majd káposzta és lencse körítéssel tálalták.Az Amadeus a'la carte című könyv
izgalmas kulináris kalandozást ötvöz, a
szerző Mozart iránti rajongásával. Sok mindent megtudhatunk a kötetből arról, mi került a család asztalára utazásaik során, amikor a gyermek Mozarttal járták Európát. Rekonstruálja mit ettek Prágában és Bécsben, mely fogadókba tértek be szívesen. Ilyenkor Mozart édesanyja legszívesebben maga főzött, sem az angol, francia, vagy olasz konyhát nem kedvelték igazán.Mozart kedvenc
étele a sült kappan
volt
kucsmagomba raguval. A
kappan herélt kakas, amelyet a
barokk időkben sütés előtt pácban fürdettek meg. Ehhez kevés ecetet forraltak össze,
szerecsendióval és szegfűszeggel fűszerezett borral.
A páccal kenegetett madarat puhára párolták, majd ropogósra sütötték. A szószhoz, mogyoróhagymát dinszteltek vajban, hozzáadták a gombát, fehérborral öntötték fel, sóval, borssal ízesítették, kevés liszttel sűrítették.Christoph Wagner szerint Mozart, és a Varázsfuvola Papagénója egyaránt szívesen fogyasztottak édességet. Abban az időben közkedvelt Bécsi almás nyalánkságot jelöli meg, mint a zeneszerző és az általa életre keltett figura közös kedvenc desszertjét. A nyalánksághoz csuszatésztát rétegeztek vajjal, cukorral és fahéjas, mazsolás almakompóttal, majd aranysárgára sütötték.A Mozart életéről szóló, nyolc Oscar díjat nyert, Amadeus című filmben is fontos szerepet kapott az étkezés, különösen a desszertek kerültek előtérbe. Salieri egy alkalommal Mozart feleségét próbálta elcsábítani a Vénusz mellbimbói nevet viselő bonbonokkal. Belül gesztenyekrém, kívül konyakos fehér cukormáz, tetején egy-egy pörkölt kávészem.
Az igéző bonbon ellenére Constanze, Mozarttal maradt, akinek
kedvelt édessége, a szülővárosából származó, hagyományos Salzburger Nockerl – vagyis salzburgi galuska volt. Kívül enyhén karamellizálódott, belül olvadó, vanília illatú, forró és édes fogás, amely a salzburgi havas hegycsúcsok formáját idézi.
A most hétvégén, a Müpában bemutatásra kerülő Varázsfuvola előadásra hangolódva ezt készítettem el.hozzávalók:6 tojásfehérje2 tojássárgája8 dkg cukor1 mokkáskanál vanília kivonat20 g liszt5 dkg vajTűzálló tálba teszem a vajat, és 200 fokos sütőben felforrósítom. Tojásfehérjét kemény habbá verem a cukorral együtt. Felverem a tojássárgáját, majd a vaniliával együtt óvatosan beleforgatom a fehérjehabba. Hozzászitálom a lisztet, és ezzel is összeforgatom. Kiveszem a sütőből a tálat, három nagy hegycsúcs formájú galuskát halmozok a forró vajra. Tíz percig sütöm, porcukorral szórva azonnal tálalom.