Szerintem ettől őszibb étel egyszerűen nem létezik. Most még azok az őszi napok vannak, amikor nagyon is szerethető az ősz, ilyenkor szedem össze a diót (idén nagyon jó a diótermésünk, sok diós ételt készíthetek majd télen), leszedjük az almát, összeszedjük a barátaink birsalmáját, és leszárítjuk télire a fűszernövényeket. A zsályát is vissza szoktuk vágni, azt vettük észre, hogy így sokkal nagyobbak évről-évre a levelei, idén már gyerektenyérnyiek is voltak közöttünk. Édesanyám egyáltalán nem használ zsályát, dísznövénynek tartja a kertben, és mindig rácsodálkozik, amikor valamelyik főztömben találkozik vele, hogy milyen finom. Érdekes, hogy Magyarországon sokan idegenkednek tőle, pedig sokféle megterem, megél errefelé. Talán azért nem lett még kakukkfű szintű kedvenc, mert a teljes neve Orvosi zsálya? Valóban rosszabbul hangzik, mint az egyszerű zsálya. Szóval a sült tök és a zsálya kéz a kézben járnak, és a vaj meg a kéksajt csak még jobban kiemeli mindkettő ízét. Na jó, dióval fel lehet még dobni azt is, ami addig is csodálatos volt. A kacsacomb meg kötelező őszi-téli fogás ugyebár. A lányom ki nem állhatja a sütőtököt, eddigi rövid kis élete során úgy látom semmi olyan szörnyű dolgot nem kellett megkóstolnia, mint a sütőtök. Kiköpi, fintorog, rázza a fejét, a lábát, majd a kezét, visít, prüszköl, sőt öklendezik. Elhiszem neki az irtózatot, nem erőltetem. Persze ezek után erősen csodálkozom, amikor eleszi előlem a sütőtökös rizottót. Ok, ebben biztosan nagy szerepe van annak is, hogy a Roquefort íze mindent elnyom kis mennyiségben is, hát még ha nem sajnálom. Ha nem így készítettem volna a rizottót, hogy már az elején a rizshez dobom a sütőtököt, hanem csak a végén keverem hozzá az előre megpárolt kockákat, akkor Záli vagy kiválogatta volna, vagy nem kért volna belőle. Így simán megette, csodálkoztam is erősen. Lassú recept, kevés munkával, igazi hétvégére való, amihez előre be kell szerezni pár dolgot, mert nem éppen a sarki kisbolt választékából épül fel a hozzávalók listája, ami csak azért érdekes, mert tulajdonképpen semmi igazán különleges nincs benne. A Roquefort helyettesíthető bármilyen kék sajttal, legfeljebb nem lesz ennyire markáns az íz. A kerekszemű rizs nem olyan különleges dolog manapság, sütőtöknek éppen szezonja van, talán a zsálya az egyetlen, ami hiánycikk lehet. Úgyhogy aki teheti, ültessen egy bokorral, nem fogja megbánni!
Hozzávalók a kacsacombhoz 6 személyre:
6 db kacsacomb 2 fej hagyma 2 szál sárgarépa 1 szál fehérrépa 6 szem egész bors só
A kacsacombokat felteszem levesként főni a zöldségekkel. Egy óra alatt gyöngyözve megfőzöm, majd leszűröm. A felfogott lé lesz az alaplé a rizottóhoz. Ezután a combokat egy tepsibe teszem, és megsütöm a következőkkel, amíg szép piros nem lesz:
2 alma kimagozva, negyedelve 1 nagy fej hagyma, felkarikázva 2 gerezd fokhagyma 2 dl cider vagy félédes fehérbor só, bors, kakukkfű 2 ek kacsazsír
Hozzávalók a rizottóhoz: 30 dkg kerekszemű, rizottónak való rizs 1 nagy fej hagyma, apró kockákra vágva 5 dkg vaj 2 dl száraz fehérbor vagy vermut kb. 1 l alaplé (a kacsacombokból) 30 dkg sütőtök (megtisztítva, apró kockákra vágva) 15 dkg Roquefort sajt 12 db zsálya levél 4 ek megpirított, majd durvára vágott dió só, bors A hagymát megdinszteljük a vajon, majd ráöntjük a rizst és a sütőtököt, és három percig pirítjuk. Felöntjük a fehérborral, és addig kevergetjük, amíg elpárolog. Utána merőkanállal adagoljuk hozzá a forró alaplét, egyszerre mindig csak egy kanálnyit. Folyamatosan kevergetjük, és mindig pótoljuk az elpárolgott mennyiséget. Amikor a rizs már fogkemény (nem szabad szétfőzni!), akkor lehúzzuk a lángról, adunk még hozzá kevés alaplét és átkeverjük a kockára vágott Roqueforttal, a dióval és az előzetesen vajban ropogósra sütött zsálya levelekkel. Ha szükséges, sózzuk, borsozzuk.