Hótalpakra fel!

  • 2013.01.26.
  • 4

A múlt hétvége nagyon gyorsan elröppent, a munkahét meg egyszerűen repült, így még nem is volt alkalmam elmesélni a legújabb élményt, amit mindenkinek ajánlani tudok, aki szereti a havat és rendelkezik egy jófajta bakanccsal, ami lehetőleg vízhatlan is. :) Ez utóbbi ugyanis aranyat ér, ha az ember úgy dönt, hótalpas sétát tesz a hegyekben. :)Másfél hete, mikor olyan sok hó esett, az egyik barátnőnk felvetette, menjünk hótalpas sétára a Bakonyba. Végül nem sokat gondolkodtunk, elindultunk. A Bakonyig ugyan nem jutottunk el, csak a Pilisbe, de igazából ez már részletkérdés. :)A hótalpakat béreltük, nem is drága, ellenben nagyon mulatságos élmény. A "szerkezet" fenntart a havon és meglepően könnyen lehet vele mind lefelé, mind felfelé haladni a hegyoldalban, nem is fárasztó. Ha pedig a havas réten támadna kedvünk futni vele, nos, akkor készüljünk fel rá, hogy mindenünk csupa hó lesz. Mert persze miért ne akarnánk futni vele. :) Ilyenkor a talp felveri a havat és kész hófelhőt lehet létrehozni vele. :) Az egyetlen nehézség, ha nem ösvényen haladunk (friss hóban ez viszonylag könnyen előfordul, tekintve, hogy nehéz az utat megtalálni), és bizony a friss hó alatt faágak, bokrok lehetnek. Nekem személy szerint sikerült egy ilyen szerkezeten fennakadnom egy kisebb lejtőn. Persze a kedves barátok ahelyett, hogy segítettek volna kikecmeregni, inkább a fényképezőgépet szedték le a nyakamból, hogy megörökíthessék a szerencsétlenkedésemet. :)Az élmény viszont csodás, biztos, hogy megyünk még máskor is.A mai recept pedig legyen valami mennyei édesség. Szerintem életem egyik legfinomabb süteménye. Nem tudom megmondani, mi benne annyira jó, de valami nagyon. :) Őszintén szólva az Uramnak köszönhetem, hogy rátaláltunk erre a finomságra. Úgy szoktam ugyanis, hogy mielőtt nekilátok sütni-főzni, eléteszek 3-4 variációt, hogy melyiket szeretné. Ezúttal diós süteményt akartam sütni és mutattam neki több lehetőséget
is. Ő erre bökött rá, mert csokoládés. Én pont ezért nem szerettem volna, mert nem tudtam elképzelni, hogy jó lehet a csoki és a dió együtt. De mivel ő az én Uramparancsolóm, hát megsütöttem. És milyen jól tettem. :) A recept egyébként a Nől lapja konyhából származik, csak kicsit variáltam persze vele. :)Csokoládés diótorta (12 szelet)- 3 tojás- 120 g szobahőmérsékletű vaj- 45 g darált dió- 1 kk fahéj- 1/2 cs sütőpor- csipet só- 100 g nyírfacukor (én porcukrot használtam)- 100 g reszelt alma- 140 g fehér tönkölylisztHozzávalók a csokoládékrémhez:- 2 dl tejszín (1 nappal előtt tegyük be a hűtőbe)- 100 g étszokoládé (min. 70%-os kakaótartalommal)- 50 g pirított dióA piskótához a vajat robotgéppel kihabosítjuk a cukor felével és a tojások sárgájával. A fehérjét a cukor másik felével kemény habbá verjük. A sárgájás részbe óvatosan beleforgatjuk a kemény habot, majd hozzáadjuk az almát is. Hozzászitáljuk a sütőporral és sóval elkevert lisztet, majd kivajazott lisztezett sütőformába öntjük a tésztát. 170 fokra előmelegített (légkeveréses) sütőben 30-32 perc alatt megsütjük.Az étcsokoládét vízfürdő felett megolvasztjuk, majd langyosra hűtjük. A krémhez a tejszínt kézi habverővel (én erre esküszöm) kemény habbá verjük, majd belekeverjük az étcsokoládét.Én nem adtam hozzá plusz cukrot, de aki édesszájú, az tegyen még hozzá 1-2 evőkanálnyit.Ha kihűlt a piskóta, kenjük a tetejére a krémet és szórjuk meg pirított, durvára tört dióval.CH tartalom: 12 szelet esetén 1szelet 17 g CH-t tartalmaz (13 g lassú, 4 g gyors CH)Forrás (módosításokkal): Nők lapja konyha