Tavaszváró spagetti

  • 2019.02.19.
  • 0





Sétáltam a nagy kockaköveken és közben hagytam, hogy átjárjon a tavasz. Még a kabátom cipzárját is lehúztam pedig nem volt nem melegem. Élveztem a mellettem nagy gázzal elsuhanó autók hangját. Meg azt, hogy ha csak pár percre is, de belesüppedhetek a gondolataimba.

Egy sarokra a házunktól eszembe jutott, hogy otthon nincsen ebéd. A hűtő majdnemhogy pirosan villog az ürességtől. Boltba nem tudok már menni, mert szaladnom kell a kicsiért. Harminc percem van. Óra indul.

Mint valami lelkes szakácsjelölt egy gasztroreality-ben, ahol teljesen bizarr, egymáshoz nem illő alapanyagokból kell nem ehetőt, nem finomat, hanem egyenesen lélegzetelállítót főzni, különben a zsűri „felaprít.”

A konyhában sebtiben kihúztam a tartós élelmiszer fiókot. Kezembe akadt egy zacskó teljes kiőrlésű tészta meg egy rizstejszín. Szuper. Volt két vén salottahagymán, meg egy maradék szál szárzellerem. Kiváló. De a férjemnek kéne bele valami hús. Mi legyen, mi legyen? És ebben a pillanatban meg akadt a szemem a felbontott fekete erdei sonkán.

Néztem az órát. A szósz kereken nyolc perc alatt megfőtt. A tésztához kellett vagy tizenöt, de csak azért, mert nagy fazékban forraltam a vizet. Időben végeztem. Pillanatok alatt tálaltam. A férjem tízből tíz pontot adott a kicsit füstös, kicsit savanykás és még inkább friss tavaszváró spagettimre. És továbbjuttatott a következő fordulóba…

Tavaszváró spagetti

Hozzávalók három főre:


500 gramm teljes kiőrlésű spagetti
két salotta hagyma
egy zacskó fekete erdei sonka
egy teáskanál balzsamecet
két deci rizstejszín
egy szál szárzeller
ízlés szerint só, bors
néhány levél rukkola


Olívaolajon megfuttatjuk az apróra vágott hagymát, majd rádobjuk a felkockázott fekete erdei sonkát. Hagyjuk kicsit pirulni az egészet. Aztán belecsurgatjuk a rizstejszínt és az ecetet, hogy legyen benne egy kis sav. Végül jöhet a felkockázott szárzeller. Némi só és bors. Még egy utolsó rotyogtatás és kész. Teljes kiőrlésű spagettivel, rukkolával tálaljuk.