Gyömbéres puding gyöngyből

  • 2015.10.01.
  • 4



Puding gyöngyből. Elsőre kicsit szürreálisnak, bonyolultnak tűnik, de a valóság ennél sokkal frappánsabb. Ez egy nagyjából húsz perces, kalóriaszegény, pepecselésmentes finomság, amely felmelegíti a testet és a lelket, még a legszürkébb „ötven árnyalatmentes” őszi napon is.


Gyöngy a gyöngyön, avagy egy tálkányi Ázsia.




Talán pont az átlátszóvá váló tápiókagyöngy juttatta eszembe az igazinak tűnő homokos kávé sztoriját… Gyerekként a húgommal komplett nyári konyhánk volt a mama teraszának oldalában. A szépen megnyesett fagyalbokor ágaira raktuk a konyharuhának kinevezett törülközőfoszlányt, a csorba kidobásra ítélt, de „játszani még jó lesz” bögréket. A lépcsőt kineveztük munkapultnak, ahova műanyag tálakban vittük a „lisztet”. Pontosabban a homokot. A régi lyukas fazekakba gondosan beletettük a barna, ragadós homokos masszát. A tetejét falevelekkel és kavicsokkal díszítettük, majd betettük az alkalmi sütőnkbe, vagyis a kerítésen lévő postaládába. Izgatottan vártuk, hogy leteljen a kerek két perces sütési idő, és máris lehetett „enni”. Jobban mondva evést imitálni Gombival, a töltött kolbászra emlékeztető tacskóval.

Még nagyobb öröm volt, amikor a mama nekünk adta a régi, lyukas kotyogóst. Az alján maradt némi kávézacc, így neki álltunk a postaládában kávét főzni. Felöntöttük kúti vízzel, hogy lehessen inni. De valahogy mégsem tűnt valódinak. A löttynek inkább olyan színe volt, mint egy zavaros mocsárnak, ezért biztos, ami biztos alapon beleszórtunk egy kis homokot. Mindjárt más lett! Majdnem igazi! Nem is kellett annyit hozzáképzelni. Ki is töltöttük a tuningolt verziót a csészékbe, amikor a kerítés mellett felbukkant az akkor nyolcvan fele járó Roza néni barázdált arca. Sejtelmesen megkérdezte, mit csinálunk.

- Kávét főztünk  – vágta rá a húgom, majd egy hirtelen ötlettől kezdve megkínálta egy csésze homokos feketével.

Én csak ültem a lépcsőn, és bámultam a szinte sci-fibe illő jelenetet. A néni nemcsak úgy csinált, hogy megissza a kávét, hanem VALÓBAN le is húzta, illedelmesen megköszönte, majd ment híreket begyűjteni a szemközti utcai padról.

Almás-gyömbéres tápiókapuding (recept két főre)


négy evőkanál tápiókagyöngy
három deci víz
két darab közepes alma
egy kisebb banán
egy kávéskanál gyömbér
egy evőkanál nyírfacukor
egy deci kókusztej (lehet sima is, ha nem vagytok paleósok, tejérzékenyek, vegánok)
a sütéshez kókuszzsír


A tápiókagyöngyöt forró vízben fedő alatt el kezdem főzni. Közben lereszelem az almát, összenyomom a banánt, majd a kókuszzsíron kicsit megpirítom őket. Megszórom egy kicsit a gyömbérrel, majd nagyjából két perc után félreteszem az egészet. Nagyjából negyed óra elteltével a tápiókagyöngy átlátszóvá válik, ilyenkor hozzá lehet önteni a kókusztejet. Teszek bele egy kanál nyírfacukrot, majd beleforgatom az almás-banános-gyömbéres masszát. Innentől kezdve a puding öt perc alatt besűrűsödik.

A végeredményt kis desszertes tálakba öntöttem, de amúgy pohárban is nagyon mutatós. A tetejére érdemes valami roppanóst   (például diót vagy mandulapelyhet) szórni, mert klassz kontrasztot ad a krém állagával.  Szóval, ezek után ki ugrik le először a legközelebbi bioboltba egy adag tápiókagyöngyért?!