Amióta megszabadultam a szülés után rajtam maradt tizenvalahány kilótól, többen rákérdeznek arra, hogy mikor, mit és hogyan étkezek. Teljesen ledöbbennek, amikor az elvárt, szinte önsanyargatásnak minősülő diéta helyett a két hintáztatás közben csillogó szemekkel mesélek arról, hogy az elmúlt pár napban milyen egészséges finomságot ebédeltem.

Látom a szemükben, nem erre számítottak. A játszótéren erre a kérdésre nem így szoktak felelni. Az elvárt válaszok között szerepel párolt zöldség, a natúr csirkemell, meg valamilyen öntet nélküli saláta, plusz egy nagy sóhaj, hogy kivagyok a sok íztelen kajától és gyakorlatilag ölni tudnék egy forró, szaftos hamburgerért. A tekintetek felettébb üvegessé változnak, amikor kiderül, hogy süteményt is eszek. A három másodperces csendet szinte vágni lehet. Ezután részletesen, nagy monológban kifejtem, nekem mi vált be stb. 

Aktuális kérdező anyuka 1.0 türelmesen, biccentve végighallgat, majd közli, hogy ő ehhez túl fáradt, nincs egy szabad perce, és amúgy is lemegy minden, ha elmegy a gyerek az oviba. Aktuális anyuka 2.0 ennél egy fokkal tovább jut. Általában fellelkesedik, köszöni a tippeket, és mondja, hogy kipróbálja, hátha neki is sikerül megszabadulni a derék körüli úszógumitól. Legközelebb, amikor véletlen találkozunk, természetesen valami cukros péksütemény lóg a kezében. Ilyenkor mindig elgondolkodom azon, hogy ennyire nem akarnak lefogyni, vagy már ahhoz sincsen önbizalmuk, hogy belemerjenek egy életmódváltásba vágni? Olyan nincsen, hogy nincsen rá időm. Mindig lehet csípni tíz-húsz percet a napból! Ezekre a lopott negyedórákra nagyon-nagy szükség van, ha valaki azt szeretné, kevesebbet mutasson a mérleg.

Nah, visszatérve a desszertre. A múltkor a csúszda mellett pont a liszt-és tejmentes, fehér cukor nélküli csokiszuflé volt a csodálkozás tárgya. Pedig nem kell tőle félni, rettegni meg pláne. A titok a jól felvert fehérjében lakozik.


Maga Csokiország...


Diétás csokiszuflé (recept két darab nyolc centis formához)


két darab közepes tojás
nyolc deka étcsoki (legalább 70 százalékos)
egy evőkanál nyírfacukor
öt deka kókuszzsír
egy csipet só


A sütőt előmelegítem kétszáz fokra légkeveréses fokozatra. A tojásfehérjéket széjjelválasztom a sárgájától, majd jó hét percig maximális fokozaton egy csipet só társaságában kemény habbá verem. Akkor jó, ha megfordítom és a hab az edény falán marad. Közben az étcsokit gőz fölött felolvasztom. Sűrűn kevergetem, nehogy odaégjen az alja. Ha ezzel megvagyok, a tojássárgákat összekeverem a nyírfacukorral. A csokit beleöntöm a tojásos masszába. Majd jöhet a hab is, amit két részletben óvatosan keverek bele, nehogy kimenjen belőle a levegő. A csokis tésztát ezután a kókuszzsírral  kikent formákba töltöm és beteszem a sütőbe negyed órára. 


A belső csokifolyó.


Két jó tanács: sütés közben a tűzhely ajtaját ne nyissátok ki, mert a szuflé érzékeny jószág, és a hidegtől összeeshet. Akkor van készen, amikor a teteje el kezd berepedezni. Ne tűzforrón, de melegen tálaljátok, hogy a belseje még kellemesen folyós maradjon.

A végeredmény a legnehezebb nap végén is igazi ízorgazmus. Ha csak pár percre is, de úgy éreztem magam, mint Aliz, csak nem Csoda-hanem Csokiországban.

Epilógus:

A férjem a diétás csokiszufléról nem Alizra, hanem József Attilára asszociált. A kanapén ülve félvállról megjegyezte:


"Szövőlány cukros ételekről
álmodik, nem tud kartelekről."