El tudjátok képzelni a magyar konyhát piros paprika nélkül? Pedig nem olyan régi fűszer. Magyarországon az 1600-as években jelent meg, de igazán népszerűvé a reformkorban vált.

Hogy hívják ezt a szép dísznövényt?

A piros paprika előtti korszakban a magyar konyha sokféle fűszert használt legalábbis a középkorból valahogyan ránk maradt, főúri szakácskönyvek szerint. (Abba most ne menjünk bele, hogy ezek a receptek leginkább egy két-háromakkordos Ramones-számhoz hasonlítanak. Nincsenek benne mennyiségek, és minden fűszert ízlés szerint használnak…)

Vegyünk egy konkrét példát! A csáktornyai Zrínyi család szakácskönyve, amit Zrínyi Miklós hadvezér és költő korában vagy legfeljebb egy kicsivel utána írtak kézzel, egy nagyon gazdag konyhát mutat be. Igaz, a Zrínyiek az ország legtehetősebb családjai közé tartoztak, ahol olyan luxusfűszereket használtak, mint a bors, a sáfrány vagy a gyömbér. A család birtokai leértek egészen az Adriáig, így a szomszédos Velencéből be tudták őket szerezni.

Néhány évtizeddel később, a piros paprikát valamikor az 1600-as évek első felében feltehetően Széchy Mária, a murányi Vénusz, egyébként Wesselényi Ferenc felesége, honosította meg. Bár akkor még vörös törökbors néven emlegették és csak dísznövényként tartották. 1579-ben már Batthyány Boldizsár kertjében is találhatunk néhány példányt.

A paprika megvéd a kolerától

A paprikát gyógynövényként a 17-18. században feltehetően török hatásra kezdték el az Alföldön, először Szeged és Kalocsa környékén, használni. Csapó József 1775-ben "Új füves és virágos magyar kert" című munkájában azt írta a növényről, hogy "igen erős eszköz ez, s az ember vérét igen meghevíti". Ma ezt úgy mondanánk, hogy tele van C-vitaminnal, vérbőséget okoz, így csökkenti többek között a reumás fájdalmakat és még őrölt formában is serkenti az emésztést.

Ekkoriban paprikával gyógyították a váltólázban szenvedőket, sőt a kolerajárvány idején is ezt ették az emberek, hogy megelőzzék a betegséget.

A pörköltalap diadala

Hogyan lett a paprikából fűszer? Vajon melyik alföldi parasztlegény jött rá arra, hogy a zsíron megpirított hagymához milyen jó dolog egy kis őrölt paprikát hozzádobni, azt nem tudni! Viszont az ötlet teljesen forradalmasította a korabeli magyar gasztronómiát.

A reformkorban már a polgári konyha is átvette a piros paprika használatát. József nádor udvari szakácsa, Czifrai István 1830-as, a magyar gazdaasszonyoknak szánt „Magyar nemzeti szakácskönyvében” olvasható először a paprikás csirke receptje.

„Paprikás Tsirke (Tsibe, Pisellye). Végy két vagy több tsirkét, s vagdald darabokra. Izzasz rézlábasban egy darab vajat, vagy zsírt, vess bele paprikát, szegfűborsot, vöröshagymát, s fojtsd sárgásra – osztán az összevagdalt tsirkét vessd közibe, s ismét addig fojtsd, míg meg nem puhul, – hintsd be egy kalán liszttel, önts reá egy kevés hús-lévet, adj hozzá gondolatod szerint téjfelt, hogy a' mártása sűrű legyen – paprikázd meg 's add fel.”

A piros paprikának a 20. század fordulójára akkora sikere lett, hogy az ország exportálni kezdte. A hétköznapokban pedig erőteljesen ízének és színének köszönhetően szépen lassan kiszorította a többi fűszert. A paprika uralmát talán csak a most zajló gasztroforradalom törte meg. Igaz, a modern magyar konyhában is szerepet kap, de csak épp annyit, hogy ne nyomja el a többi fűszert.