Tegye fel a kezét, akivel már előfordult, hogy az előző este még melegen megvett kenyér másnap reggelre olyan szottyadt lett, hogy egy féltisztességes szeletet sem lehetett belőle vágni! Ilyenkor jön a mérgelődés, pláne ha nem az akciós 99 forintosat választottuk. A kenyér ilyenkor vagy egy gyors csuklómozdulattal repül a kukába, esetleg a próbáljuk menteni a menthetőt alapon egy pohár vízzel betesszük a mikróba, hogy legalább ehető legyen.

Hogyan tudjuk ezt a felettébb kellemetlen pillanatot elkerülni? Nézzük meg egy kicsit alaposabban, mivel trükköznek a pékségek, ha szépnek tűnő és olcsó kenyerükkel versenyben akarnak maradni a multik helybensütős, fagyasztott termékeivel szemben! (A feketén/szürkén foglalkoztatástól, az adó nem vagy alig fizetésétől az egyszerűség kedvéért tekintsünk el.)


Ez egy egészen jó verzió, mert másnaposan csak kicsit morzsálódik.




Gyenge lisztből nincsen csoda

A kenyérsütéshez csak lisztre, kovászra és élesztőre van szükség. Ez így elsőre nem nagy kunszt. Ha valaki már életében egyszer sütött egy piskótát, kiflit, pogácsát, vagy ne adj isten kenyeret, pontosan tudja, hogy a liszt minőségén nagyon-nagyon sok múlik. A régi búzafajtákból sokkal jobb kenyeret lehetett sütni, de azok nem volt olyan jól termőek, ezért lecserélték őket. A magyar sütödék nagy része (tisztelet a kivételnek) gyenge és nem utolsó sorban olcsó liszttel dolgozik. Ha valaki mégis a minőségre helyezné a hangsúlyt, mert éppen ezzel akarna kitűnni az egy kiló felfújatott levegőt áruló pékségek közül, akkor nincsen könnyű helyzetben. A magyar búza java részét a termelők külföldre exportálják, hogy felturbózzák a kinti lisztet. Ez különösen akkor igaz, amikor a szomszédos országokban finoman szólva is elég gyenge lett a termés. A maradék hazai búzából őrölt lisztnek nem olyan nagy a sütőértéke, ezért hogy tisztességesnek tűnő kenyeret lehessen belőle formázni, szükség van komplex lisztjavító adalékanyagra. Hurrá!

Kovász? Ebben ugyan nincs!

Sajnos a nagyipari robbanással a kovász is kikopott a divatból. Miért is ne?! Végülis csak egy természetes anyag, ami megnöveli a kenyér térfogatát. A folyamat közben tejsav és ecetsav szabadul fel, amitől a kenyérnek nemcsak kellemesen savanykás íze lesz, hanem a biológia törvényei értelmében tovább eláll. Nagy hátránya, hogy ez megoldás nem két percet igényel, nehezen lehet gépesíteni és jobb minőségű lisztet kell hozzá vásárolni. Bezzeg a lisztjavító! Na, az szépen megnöveli a térfogatot! Viszont olyan hatásmechanizmusa van, amitől vékonyabbak lesznek a pórusfalak, így a kenyér bele egészen laza, lyukacsos lesz. Másnap majdnem teljesen lehetetlen feladat egy szeletet vágni belőle. Szétesik a bele, ugyanis nincsen benne olyan anyag, ami egyben tartaná.

Teli adalékanyaggal

És akkor még nem beszéltünk olyan nyalánkságokról, mint a pluszban hozzáadott aszkorbinsav, amivel a kelesztési időt rövidítik. Lecitinnel lassítják a kenyér öregedését. A mesterséges savanyító anyagokkal az ízre hatnak. Az előre csomagolt szeletelt péksüteményekbe tett propionsav pedig a penészgombákat likvidálja.

Ez így kicsit sem biztató. Felmerülhet bennünk a kérdés: mi a helyzet a barna kenyérrel? Az mégis csak egészséges? Nem?

A válasz csak annyi: nem feltétlen. Egy kis karamell vagy egyéb színező anyag csodákra képes. A lisztösszetétellel is lehet játszani. Ha például a címke szerint rozskenyér héja cserepes, akkor a rozsliszttartalma nem éri el a negyven százalékot. Ha a rozskenyér hatalmas esetleg könnyű, akkor is át akarnak bennünket verni, hiszen ez a típus kisebb, tömörebb és nehezebb a fehér változatnál.

Így vegyünk kenyeret!

Ha ezek után még mindig akarunk kenyeret vásárolni, és nem kaptunk kedvet a kenyérsütéshez, akkor érdemes például a tansütödék mintaboltjait felkeresni. Egyrészt olcsóbban hozzá lehet jutni a péksüteményekhez, másrészt a tanulókat talán még az „igazi kenyér” készítésére tanítják. Ha nincsen közelünkben ilyen beszerzési forrás, akkor mielőtt megveszünk egyet, bátran fogjuk meg! ha túl könnyű, akkor inkább tegyük/tetessük vissza a polcra. Ha tehetjük, válasszunk tömörebb, kisebb változatot. Mindenkinek a pénztárcája szabja meg, hogy milyen drága vagy olcsó kenyeret választ, de azzal azért nem árt tisztában lenni, hogy egy nagyjából tisztességes verzió kilója (sajnos) minimum hat-hétszáz forintba kerül.