Encsen jártam az Anyukám mondta-ban és fantasztikus volt, pont! Ennyivel magamban le is zárnám ezt a hétvégi kiruccanást, mert úgyis csak túl szirupos tömjénezésben tudnék kitörni, ami a helyet illeti, de mégis megpróbálkozok valamilyen objektívebb képest festeni róla.Szóval a történet már régebbem elkezdődött, volt már rá többször is példa, hogy tervben volt a felkeresése és voltak alkalmak, amikor rettentően közel is álltam hozzá, hogy eljutok a helyre, de idáig váratott magára a végkifejlet.Így elöljáróban annyit, hogy azt sejtettem előre ugyan, nem lesz semmi kivetnivalóm a hely ellen, de basszus az, hogy eddigi éttermi próbálkozásaim csúcsán trónolhattam pár óráig, azt nem hittem volna. Viszont ez történt, meg van az új kedvencem, csak az a bosszantó kicsit, hogy nincs túl közel. Bár "pénz, emberélet nem számít" alapon szinte bármikor képes vagyok inkább levezetni újabb 500 km-t oda-vissza egy jó ebédért.Apropó az utazásunk is csodás volt, hisz oly egyszerű odatalálni, mint pofont kapni egy punk koncerten. Cinizmust félretéve, odafelé laza három óra alatt értünk, de legalább most már a környék összes kis faluját ismerjük, a dubstep fellegvárának is beillő Onga nevűvel az élen. Viszont visszafelé eltévelygések nélkül, könnyed másfél óra alatt letudható az út, ami egy laza vasárnapi Volánbuszozás időtartamával egyidejű is lehet.Az érkezésünk után az első megállapításunk az volt, hogy körülbelül két világba csöppentünk. Ami Encset illeti, nem igazán aggatható rá, hogy egy metropolisz lenne és az étterembe belépve a kontraszt nagyjából egy vasököl erejével csapja arcon az embert! Csodálatos enteriőr, rettentően kedves kiszolgálás - mit nem adnék, ha Budapesten vagy a közelében is találkozhatna ilyennel az ember. Úgy látszik, kincsekre vadászni a mai napig még mindig a nagyvárosoktól távol kell.Az étlap és a felhozatala igazán kellemes, vannak pizzák és egyéb remek főételek, plusz megtalálhatóak még aktuális ajánlatok is.A mi választásunk elsőre egy toszkán pacalra esett, amit csak úgy előételként kértünk. A vicc vagy fura az egészben az, hogy én rettenetesen utál(om)tam a pacalt. Mégis, már sokat hallottam erről a tételről tehát kihagyhatatlanak tűnt. Házi kenyér-ágyáson érkezett a pacal, aminek a tetején ínycsiklandozó parmezán forgácsok várakoztak és valamilyen beazonosíthatatlan zöld fűszer kényeztette az izélelőbimbóinkat (amiben csak az a rossz, hogy nem tudtunk rájönni, hogy mi is volt ez a zöld fűszer!)Csak szuperlatívuszokban tudnék beszélni erről a ételről, de szerintem bőven eleget mond az, hogy én, aki idáig meg nem bírtam enni a pacalt, nemcsak elfogyasztottam, de végig imádtam minden falatot belőle, amíg tartott!A főételeknél igazán nehéz volt a választás, mert annyi "muszáj kipróbálni" tétel szerepelt a menüben, hogy gondban voltunk azzal, mit is együnk. A hölgy választás egy gesztenyés házi nudlira (gnocchi) esett, ami zempléni szarvasgombás sajtmártásban foglalt helyet.Barátnőm elmondása alapján ez a tétel is kiváló volt, mert a gesztenyét enyhén lehetett érezni, de nem volt túl domináns, inkább a sajtszósz adta a gerincét az egésznek meg és ez az étel is kapott a tetejére egy kevés parmezán forgácsot, plusz a számunkra beazonosíthatatlan zöld fűszer itt is szerepet kapott.Igazából én is megkóstoltam ezt a gnocchit, de az én általam rendelt étel olyan masszív ízorgiával volt jelen a számban, hogy semmilyen más ízt nem tudtam beazonosítani közben.Ezt a fenti húsmentes választást tökéletesen ellensúlyoztam a bárányburgerrel, amit én kértem magamnak. Konkrétabban egy bárányburger, zempléni bárányból, kemencében sült ciabattában, sültpaprikával és joghurtos padlizsánnal.Már látványra is csak az oly sokszor elhangzó nem túl szalonképes "Aszta' k*rva!!!" mondat tudta elhagyni a számat, de ez még elég sokat ismétlődött, az étel elfogyasztása közben is.Nézzük a húspogácsát, ami olyan vastag volt, hogy szerintem a ISS-ről is simán látható!Jó kétujjnyi vastag, kiváló állagú és ízű bárányhúsos pogácsáról van itt szó, kérem szépen, melyben újabb zöld fűszerek bújtak meg és helyenként belecsúszott a nyelvem egy-két fenyőmagba is, ami egyszerűen bámulatos. A ciabatta még forró és ropogós volt, nem túl vastag és a kenyérbél is jórészt hiányzott belőle, ami nagyon helyes mert csak a helyet foglalná feleslegesen!A sült paprika remek bűntársnak bizonyult a joghurtos padlizsán mellett. Plusz volt a tányéron egy nagy halom madárbegy saláta is, remek ecetekkel megbolondítva.Aztán sajnos a további kalandozás az ízek tengerén már elmaradt, de nem érdeklődés hiányában! Érdekes módon ettől a pár tételtől annyira jóllaktunk, hogy a kinézett panna cotta és a sajttorta is halasztást kért. Legközelebb okosabbak leszünk és a házi kemencében sült pizzát is kipróbáljuk, ha másképp nem, akkor elvitelre kérve.A házi szörpökről is kellene írnom, mert egy újabb olyan pont, ami zseniális! A málnaszörp olyan volt, mint amiket az ember a nagymamáknál megszokott. Minden egyes korty egy apró boldogság alapjának is felfogható!Az árakat tekintve nagyon, de nagyon baráti az Anyukám mondta.Úgy érzem, szerelmes lettem ebbe a helybe és alig várom, hogy újra menjünk és kipróbáljunk újabb tételeket. Bár így azért érdemes foglalni asztalt, mert mi is egy órát vártunk szabad asztalra, de megérte. Mondjuk eszembe nem jutott volna, hogy az Isten háta mögötti kis faluban található étterembe ennyien érkeznek, de a hibáimból tanulok.Oh és zárásnak illik megjegyeznem azt, hogy a fotók azért ilyen csapnivaló minőségűek mert az éhség kicsit elvette a figyelmemet és nem tudtam fotózni!Anyukám mondta3680 Encs,Petőfi út 57.Tel.: 06-46-587-340www.anyukammondta.hu