MI FÁJT SZÍVEDNEK? – kérdi Kosztolányi élete végén (Ének a semmiről) és most, őszi verőn, a kerti vadonban ülve, dióhullások közt bizony annyit válaszolnék a legszívesebben: a fecskék. („Pajtás, dalolj hát, mondd utánam: / Mi volt a mi bajunk korábban, … Folytatódik.... →