Az ember mindenevő, mindent megeszik, van amit szívesen, van amit kevésbé. De vannak kaják, aminek nem tud ellenállni, és az én esetemben a rántott csirkeszárny ezek közé tartozik. Csak jól legyen elkészítve és királyi lakoma! Mert sajnos el lehet rontani ezt is. De ha minden klappol, akkor ropogós a burka, szaftos, omlós a húsa, körbeudvarolja az ínyedet, és úgy érzed, remek ez a nap, amikor ilyen finomat ehetsz!
A változatosságot pedig a körete adja. Lehet rizzsel, salátával, kuszkusszal, krumplival, soroljam még? Nálam a krumplipüré az egyik legjobban hozzáillő köret, de akkor fejes saláta dukál hozzá. A téli tavaszban az embernek kimozdulni sem volt kedve, nemhogy kocsiba ülni, Kisbérre menni salátáért.
Így aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve céklás pürét találtam ki köretnek, mert már láttam ilyen csodát más főzős blogban.
Külön megfőztem a céklát és a krumplit, majd együtt törtem össze őket. Ment bele a házi tejföl és kevés vaj, só. A szerecsendiót most kihagytam, mert a cékla ízéhez nem igazán passzol. De egy kávéskanálnyi kurkumát tettem bele (ez nálam most gyógyszernek nem minősülő készítmény, ami gyógyítani hivatott a térdízületem).
Amikor a változatosságról beszéltem, nem említettem, hogy szoktam "játszani" a burkával. Most a morzsába belekevertem kevéske kukoricalisztet, azokat látni fehér, apró pöttyökként. de meg szoktam bolondítani szezámmaggal is, és uram bocsá' mákkal is...