Marcipános kalács

  • 2012.09.11.
  • 3

Mindennap, azon törpölök, mit is készítsek, amit a gyermekem jóízűen megeszik reggelire. Mivel, eléggé válogatós, így nincs könnyű dolgom.
Egy időben, kérdezés nélkül elkészítettem a reggelit és a vége mindig az lett, nagy könyörgések és sértődések közepette, mindkettőnk napja nagyon rosszul indult. Aztán rájöttem, hogy inkább megpróbálok a kedvére tenni azzal, hogy kikérem a véleményét arról, mit is szeretne enni.
Általában minden reggel lejátszódik ez a párbeszéd köztünk:
- Mit szeretnél reggelire? - kérdem.
- Semmit anya, nem vagyok éhes.- mondja.
- Legalább egy pár falatot egyél! - mondom erre és
rázendítek, hogy márpedig enned kell, mert éhen nem mehetsz oviba, nem indulhat a napod reggeli nélkül!
Ilyenkor, felsorolom a
kínálatot először az italokból, a teától, a tejeskávén, kakaón, habos, fahéjas tejen keresztül a sima csapvízig. Aztán jönnek a kaják: a rántották különféle verzióival kezdve, a vajas pirítóson, sonkás-sajtos melegszendvicsen, házi májpástétomon, tojáskrémen, és különféle kencéken át, a lekváros kenyéren keresztül az épp aktuális ételig. Az aktuális ételek pedig abból állnak, hogy előző nap rákészülök, egy-egy hamburgerre, hot-dogra és a különféle kalácsokra, amiket előző este sütök. Általában ezeknek nagy sikerük van és ilyenkor nem kell könyörögnöm a reggeli miatt.
Ez a kalács is egy reggelire való finomság, pár szelet almával, körtével, vagy egy bögre meleg tejjel, kakaóval tökéletes.
Ebből a tésztamennyiségből általában, két kisebb kalácsot készítek.
A tésztát kettéválasztva az egyiket valamilyen töltelékkel, a másikat pedig általában simán készítem, mert abból a másik kalácsból
másnap, vagy harmadnap,
ebédre, egy tartalmas leves után, egy finom rakott kalácsot, mákos gubát vagy túrós rakottat készítek, miután hagyom megszikkadni. Persze, ha nagy a család akkor az egészet érdemes megtölteni. De mivel mi hárman vagyunk, így én ezt a módszert választom, mert így biztos, hogy frissen elfogy.




Marcipános kalács
Hozzávalók:
60 dkg simaliszt
3 dkg élesztő
2 tojássárgája + 1 a kenéshez
3 dl langyos tej, (ha lehet, házi)
3 evőkanál barna nádcukor
4 dkg olvasztott vaj
1 evőkanál rum
1 mokkáskanál bio vanília őrlemény
pici só

A töltelékhez:
20 dkg marcipánmassza

Az élesztőt, egy deci langyos tejben, csipet cukorral felfuttatjuk.
A lisztet nagyobb tálba szitáljuk, hozzáadjuk a két tojássárgáját, a felfuttatott élesztőt, a maradék tejet, a rumot, cukrot, és egy csipetnyi sót. Összegyúrjuk, közepesen lágy tésztává. Ekkor hozzáadjuk az olvasztott vajat és jól kidolgozzuk, hólyagosra a tésztát. Lisztezett deszkán, a tállal leborítva fél óráig kelesztjük. Mikor megkelt, kettévágjuk és külön-külön megtöltjük a tésztákat a lent leírt módon.

A tészta egyik felét három egyenlő részre osztjuk, egyenként kinyújtjuk kb. 10cm széles, (hogy a marcipánt bele tudjuk tekerni) téglalapra, a marcipánmasszát elosztva három részre, szintén rudakat sodrunk belőle, mindegyik téglalapra teszünk egy marcipán rudat, elegyengetjük és feltekerjük, mint a bejglit. Mikor mindhárom téglalapot megtöltöttünk a marcipánnal, akkor a három rudat összefonjuk, sütőpapírral bélelt, gyümölcskenyér formába tesszük, konyharuhával letakarva még 30 percig kelesztjük. Mielőtt megsütjük, a tetejét tojássárgájával lekenjük.
Előmelegített sütőben, 190 fokon, kb. 25-30 perc alatt készre sütjük.