Na, ma aztán tényleg semmi kreatívat nem csináltam. A konyhában legalábbis. Végre eljutottam odáig, hogy ki tudjam próbálni Limara kovászos káposztáját (nem nyúlta le senki a konkrétan erre vásárolt káposztát a hűtőből valami egészen más célra).
Tettem el sóban citromot, szintén nem az én ötletem, hanem Jamie-é, legalábbis ami a megvalósítást illeti. Egyik nap megláttam egy helyen ilyen óriási spanyol jó rücskös héjú citromokat, ezért jutott eszembe megint ez a cucc.
Leginkább rizsbe és halhoz szoktam használni, mindkettőnek nagyon jót tesz, és már régen volt, gondoltam, újra itt az idő, nem még, hogy beszereztem kifejezetten ehhez szépséges üveget is. A káposztához is akartam hazahozni nyilván kizárólag arra használható üveget, ki is készítettem, viszont a boltban felejtettem, ennyit rólam. Persze, van itthon, de nem 2,5 literes, ami direkt a 1,5 kg káposztának való, elvégre az eredeti receptben 3 kg van 5 l-es üvegben.
Ja! És nem kenyeret tettem a tetejére, hanem krumplit, ahogy azt mindig szoktam a kovászos uborkával is.
Majd nekiálltam majomkenyeret csinálni, de most a klasszikot, semmi dió meg társai. A tésztába
gyúrtam kevés reszelt citromhéjat is, mert nem fértek el még csak hárman sem a szupercsucsi új üvegemben
– az 500 ml-es –
tehát levágtam a két végüket, viszont egyszerűen sajnáltam volna csak úgy kidobálni a leeső részeket, legalább a héjat lereszeltem róluk, na.


SÓBAN ELTETT CITROM



3 db óriás rücskös héjú, lédús citrom

1 ek koriandermag

1 ek édesköménymag

½ ek egész fekete bors

1 rúd fahéj darabokra törve

3-4 ek durva tengeri só

A citromokat forró víz alatt alaposan megmossuk, hosszában negyedekbe vágjuk, de ne teljes hosszában, ne essenek szét a részek.
A sót keverjük össze a fűszerekkel és ezzel a keverékkel tömjük meg a citromokat, majd nyomkodjuk egy üvegbe. Ez sosem megy túl könnyen, ne kíméljük a citromokat, semmi bajuk nem lesz.
Tegyük a kamrába, aztán pár nap múlva nézzünk rá, hogy ellepte-e az egészet a citromlé, mert ha nem, öntsük fel vízzel, így sokáig eláll.





Míg a tészta kelt, kiültem a teraszra – napsütés, erős szél – egy Caipirinhával, ha már ezt a szép lila Mojitót senki nem hozta elém.






Source:
drinkeattravel.com
via
Judit
on
Pinterest




A férfirészlegnek behűtöttem egy sört, nem is tudom, hogy voltunk képesek e nélkül meglenni eddig. De tényleg. Azóta nemcsak sörök hengeregnek a hűtőben, hanem van hely minden másnak.


MAJOMKENYÉR



500 g fehér tönkölyliszt

½ tk só

1 ek nádcukor

1 tasak (9 g) Alnatura szárított bio élesztő

1 tk reszelt citromhéj

30 g olvasztott vaj

300 ml tej

1 db tojás



200 g nádcukor

1½ ek őrölt fahéj

1 tasak Bourbon vaníliás cukor

150-200 g vaj olvasztva

A tejet megmelegítjük, beletesszük a vajat, hogy felolvadjon.
A lisztet egy nagyobb tálba szitáljuk a sóval együtt, mélyedést csinálunk a közepébe. Hozzáadjuk a cukrot, a szárított élesztőt és a citromhéjat. A vajas tejben elhabarjuk a tojást is, és a lisztbe öntjük. A tésztát addig dagasztjuk, míg szép fényes és sima lesz, elválik az edénytől és a kezünktől is.
Cipóvá formáljuk, a tetejét kissé meglisztezzük és 1½ órát kelesztjük letakarva.
Ezután kivesszük egy nyújtólapra, átdögönyözzük és 4 részre vágjuk. Mindegyikből kb. 2,5 m vastag hurkát sodrunk, amiket akkora darabokra vágunk, hogy diónyi golyókat tudjunk belőlük formálni.
A golyókat az olvasztott vajba mártjuk, majd beleforgatjuk a fahéjas-vaníliás cukorba. Két kisebb kuglófformába rakosgatjuk őket, a formák ⅔ részéig.
A végén a megmaradt vajba keverjük a megmaradt fűszeres cukrot és a golyók tetejére locsoljuk.
Letakarjuk és ¾ órát hagyjuk pihenni. Közben előmelegítjük a sütőt 180 °C-ra. Betesszük a formákat a sütőbe és kb. 40 perc alatt készre sütjük a tésztát.
Kivesszük, pár percet hagyjuk a formában pihenni, majd tálra borítjuk.

Mintaszerű majomkenyér sikerült ma, a tészta könnyű, foszlós – a tönkölylisztből sokkal könnyedebb lesz mindig a kelt tészta. A teteje karamelles, ragacsos, fényes, ahogy az kell.