Már biztosan írtam, hogy akkor vagyok elememben, ha adódik egy konyhai feladat: mikor hagyományos ételt kell az étrendünk szerint újraalkotni; ne érezze a diétázó, hogy ő kimarad valami jóból. :)
A héten szilvás gombócot készítettem és közben indult el a "vezérhangya", hogyan lehetne ezt (is) gaps-esíteni. Kis kitérőkkel ugyan, de sikerült pofás és finom gombóckákat gyártani.

Hozzávalók: 10-12 szem szilva, xylit, fahéj, kb. 2 dl must, 2 tojás, 4 ek.+ 2 ek. mandulaliszt (vagy más használható magliszt), 1 ek. kendermagliszt (opcionális), 1 kk. útifűmaghéj, a sütéshez zsiradék

A szilvát óvatosan kimagozzuk (amennyire lehet, kicsi rés maradjon, semmiképp se vegyük ketté!) és a mag helyére egy késhegynyi fahéjjal összekevert xylitet teszünk.
A két tojást habosra keverjük, csipet sót és kevés fahéjt teszünk hozzá, 1 dl mustot, 3-4 ek. maglisztet (kókuszliszttel ne kísérletezzünk!!), a kendermaglisztet (ha van) és az útifűmagot keverjük bele. Viszonylag sűrű állagú tésztát kell kapnunk.
Közben elkezdhetjük melegíteni egy magasabb serpenyőben a zsiradékot (én szőlőmagolajat és disznózsírt használtam vegyesen).
Egy kis tálkába öntjük a maradék mustot, egy másik tálkába a +2 ek. maglisztet és a szilvákat egyenként szépen elkezdjük "bepanírozni". :) Először a mustba mártjuk, aztán a maglisztbe, végül a kikevert tésztában. Óvatosan a serpenyőbe rakjuk. A zsiradék legyen forró, de vegyük le a lángot, nehogy túlságosan megégjen, viszont a túl kicsi láng sem jó, mert akkor meg sok zsiradékot szív magába!
Néhány perc alatt megsül, közben forgatni kell, hogy egyenletesen piruljon.

Tálaláskor még egy leheletnyi fahéjas xylittel megszórtam. Nem egy szépségdíjas étel, de határozottan szilvás gombócra emlékeztet! :)