A káposztás tészta, vagy az üzemi "hivatalos" néven káposztás kocka, egyik legismertebb hétköznapi ételünk. Elkészítése a metódust illetően szinte minden háznál azonos, csak a két fő íz (édes és csípős) arányai változnak, van aki cukrosabban , van aki borsosabban készíti. A sonkás tésztára már több variációt ismerünk, van a gyors "menzás" gépsonkás változat, vagy az autentikus füstölt sonkás (húsvét után), van aki
tejföllel, tejszínnel dúsítja és a tojással felfújt (rakott) változat sem ritka.



Én személy szerint nem gyakran készítem őket, ezért gondoltam ha már
fodros tésztát
főzök, miért ne legyen mindjárt kettő az egyben. Persze nem csak úgy összevegyítve...
A káposztás, enyhén édeskés módozatból kiindulva,
zöld citromos-chilis ecettel, szezámolajjal és a tálaláskor hozzáadott lucernacsírával tettem nem csak izgalmasabbá, hanem egyedivé. Az új ízvilágon túl a szezám olajnak és a csírának köszönhetően, egy a C, B, E vitaminokban és kalciumban gazdagabb, a szervezet számára sok hasznos nyomelemet is tartalmazó fogást kapunk, ami
hagyományos és vitális egyben. :)







Recept:

Hozzávalók (4 személyre)

700 g káposzta (egy kis fej)

400 g kocka tészta

150 g prágai sonka

2 kis fej lila hagyma

2-3 szál zöldhagyma

1 ek olaj

2 csapott ek nádcukor

2 ek chilis lime ecet (vagy alma ecet, esetleg egy kis
+lime)

Só, bors és koriander (mindkettő frissen őrölve)

1-2 ek szezám olaj ( és, vagy szezám mag)







Amíg a tésztavíz felforrt, a párolt káposztát készítettem el, a már megszokott módon. A felezett káposztának kivágtam a torzsáját és késsel vékony szeletekre vágtam. Olajon kevés nádcukrot pirítottam, amin megfonnyasztottam a vékonyra szelt (vagy gyalult) káposztát. Sóztam, borsoztam és hozzáöntöttem az ecetet. Pár perc folyamatos keverés után, lefedve, nem túl intenzív fokozaton tovább pároltam, még kb. 15-20 percig. A közben forrásba kezdő vízben (amit alaposan sóztam) megfőztem a tésztát, amit rögtön a káposztához kevertem.


Egy külön serpenyőben, a szezámolajon a csíkozott sonkát megfuttattam, vigyázva az olajat nem túlhevítve (mert a szezámolaj könnyen megég, ezért nem szabad magas hőfokon pirítani vele). Hozzáadtam a hagymákat is, sóztam és fűszereztem (koriander, bors), majd az egészet a már kész káposztás tésztához kevertem. Tálaláskor gazdagon hintettem a csírával és még egy pár csepp szezámolaj, valamint koriander-bors keverék került rá.






A bor:

St. Ilona Somlói Furmint 2009

Színében világos szalmaszín, arany reflexekkel, megfontolt mozgással a pohárban. Bontás után, illatában a határozott somlói - ásványos jelleg, nem kevés petrolos felütéssel. Szellőztetve nyílik a gyümölcsös öntudatra, sok birssel és
fehér húsú
barackkal (itt-ott, túlérett barack is játszik), friss egressel kiegészülve. Kortyban gazdag, de nem túl vaskos. :) A feszes savai által, jól egyensúlyozva, még energikus és lendületes, a nem csekély alkohol tartalom dacára. Ízeiben hozza a már illatban beígérteket, a körtével és szőlővel gazdagodva. Zamatosság, enyhe sós-ásványosság, finom hordós aromákkal díszítve, kellemesen hosszas utóízzel. Somló és a fajta méltó és diszkrét megjelenése ez a bor.

Az ételhez kóstolva:
Összhangban a struktúrájukat illetően és ízeiket tekintve is. A sav-cukor tartalom (mivel a káposztát nem kifejezetten édesre lett hangolva) pont
egyensúlyban van. A bor maradék cukor tartalma, az alkohollal (ami jelen esetben nem kiugró,tehát nem ül az ételre), elegendő, de inkább frissíti, mint csak kíséri a z ételt. A füstölt sonkához szépen illik az enyhe toast-olt jelleg. Az étel fűszerességéhez is jól párosul a bor, gyümölcseiből az egres emelkedik ki. A szezám hatására friss szőlős ízek jönnek elő a borból, a zöld citrom aromái kifejeződnek az ízpróba során.

Az étel egyszerűsége ellenére, hétköznapinak nem mondható a kombináció, ezért fogyasszuk bátran hétfőtől-vasárnapig! :)