Apró pecsenye és tokány, a mai napig a leggyakrabban felbukkanó ételféleségeink. Sikerük az egyszerűségükben és a
variálhatóságukban rejlik. Olyannyira, hogy a még legismertebbnek hitt brassói, eredete és receptje is megosztja a konyhai szakírókat, de még a szakácsokat is. Magyarázzák, ízesítik sok féleképpen, hihetően, szerethetően. Én sem szeretném tetézni e dolgot azzal, hogy leírok egy újabb igazi receptet. Ezért most következzék egy nem brassói, ami ugyan apró és pecsenye is, ellenben tokány. :)
Mivel tarjából készítettem, inkább csíkoztam a húst, a gyorsabb puhulás érdekében. "Sürgős" esetben, valamint ha a beszerzése nem okoz
gondot,
készítsük sertés szűzből
és azt nyugodtan vághatjuk kockára is. Mindegy melyiket választjuk, csak fűszerezzünk bátran, (azért az arányokra figyelve,a rozmaring előnye a levendulával szemben: 2.1), tegyük izgalmassá, egyedibbé a már évtizedek óta ismert vendéglős kedvencet.




Recept:

Hozzávalók (négy személyre)

70 dkg sertés tarja (vagy szűz)

10 dkg kolozsvári szalonna

4-5 fej salott hagyma

4-5 koktél paradicsom

0.5-1 dl fehér bor

1 dl paradicsomszósz (ha püré, akkor max. 1 tk, és víz)

1 ek repce olaj

só, bors, koriander, chili

2 tk friss rozmaring

1 tk levendula

1 kg parázskrumpli




A tokányra vágott húst, borssal, korianderrel, chilivel és az aprított zöldekkel fűszereztem, az olajjal elkeverve pihentettem (a legjobb, ha már előző este pác-ba kerül). A csíkozott szalonna zsírját kisütöttem, majd a húst hozzáadva, magas fokozaton átpirítottam. Pár perc után megsóztam és felöntöttem a borral, majd hozzáöntöttem a paradicsomot is. Lefedve, háromnegyed óra hosszan pároltam, közben kevés vízzel felöntögetve, pótolva a folyadékot. Ez idő alatt a krumplit is serpenyőbe tettem, olajon, borssal, sóval, gyakran rázogatva 20 perc alatt megpirítottam. Mindezek mellett egy forró serpenyőben megpirítottam a cikkekre vágott hagymát és a felezett paradicsomot, ebből a hagymát a húshoz adtam. 10-15 perc alatt megpuhult, ekkor már csak a
paradicsomot kevertem alá és az egészet ráhalmoztam a pirított burgonyára.





"Csak" két új fűszer és egy pici savasság (bor és paradicsom) emelésével nem csak újabb ízeket kapunk, de az étel egészébe, szerkezetébe is kerül felfedezni való élmény. Nekem nagyon tetszett, hogy a tarja enyhén ragacsos-zsírossága a "gyantás" ízekkel még fokozottabban érvényesül, ettől merőben új az egész fogás. Már csak egy jó bor ajánlott hozzá!






A bor:

Figula Arácsi Olaszrizling 2009

Illatban gazdag, de nem túláradó, finoman jelennek meg a zöld fűszerek (menta és zsálya), valamint a mandulavirág, kevés parfümmel és jól kipörgetve az ásványosság enyhe tűzköves formában. Lendületes, élénk, citrusos savai szép gerincet adnak a telt, zamatos kortynak. Ízben fehér húsú barack, finom mandula (héj nélkül, mert nem keserű :)), valamint sós ásványosság, ami lecsengésben is hosszan megmarad, a még mindig kedves savakkal váll öltve. Nagy komplexitású, kifinomult és
igazán terroir bor!
Palackba zárt tavasz!

Az ételhez kóstolva: Textúrában tökéletes, a bor savai pont
egyensúlyban
a szósszal, alkoholja is diszkréten a kompozíción belül marad. A hús ragacsosságát szinte kiöblíti a friss korty a szájban. Aromáikat figyelve (ha nem figyeled is érezni) pedig, az ásványosság
rendkívül
jól párosul a fenyő erdők ízeivel, a chili erejét pedig a bor alkoholja és teste tartja kordában, mindezek végén gyümölcsös felfrissülést adva az élménynek.

Bor&Sodó Receptképes blog, étel és bor ajánlattal, a mindennapokra, de a teljesség igénye nélkül...