Csalános, vadhagymás, ír ihletésű burgonyapüré

  • 2020.03.06.
  • 0

A vad levélzöldségek mint a
csalán, a
salátaboglárka,
a
mályvalevél, a
podagrafű,
a
vadsnidling
(kígyóhagyma), a
csabaíre vérfű, a medvetalp, a
pitypang
és még lehetne sorolni,
több
hagyományos zöldséges étel ősének alapanyaga volt vagy ma is az.Több európai nemzet hagyományában van tavaszi, hidegen kevert, majonézes, tejfölös

zöldszósz.
Talán a legismertebb a németek
Grüne Soße-ja, mely kerti és vad zöldfűszereket, levélzöldségeket tartalmaz, mint pl. a
zamatos turbolya
vagy
csabaíre vérfű,
egyes régiókban
százszorszép
vagy
pitypang
leveleket is.
A mediterrán étrend híres arról, hogy talán a legegészségesebb a világon, de az kevéssé ismert róla, hogy a mediterrán tájakon még napjainkban is gyakorlat több vadzöldség és vad fűszernövény (ezek gyakran gyógynövények) fogyasztása és talán ezek is fontosak ebben a nagyon egészségesnek tartott étrendben, hiszen éppen a hosszú életű, egészséges idősek a legfőbb bizonyítékai ezen étrend erényeinek, és éppen ezek a magas kort megért emberek tartják leginkább a régi hagyományokat, így főként már csak ők gyűjtik, árulják és készítik el ezeket vadzöldségeket a Földközi-tenger menti országokban. Az olaszok
minestrone
levesében egyes tájakon
csalán,
csabaíre vérfű,
pitypang
és más helyi vadzöldség is szerepel. A
mezei iringó
hajtását hagyományosan bárányhússal főzik, a
pitypang
levelet pedig száraz fehér babbal főzve készítik el. A tavaszi vad levélzöldség-keverékeket fűszeres olajon párolva kenyéren, vagy tésztatöltelékként is készítik.
A balkáni konyhában több országban is ismert a rétestésztába változatos formában csomagolva töltött
túró és levélzöldségek keveréke.
A bolgár „banitza”-ba pl. szezonális vad levélzöldségeket,
csalánt,
sóskát, libatopot, labodát
töltenek hagyományosan.Az írek burgonyás ételeinek sokasága között is van, ami egyes vidékeken csalánnal készült, és még nem is oly régen, a XX. század közepén is azzal ették, ez a
champ. A champ
tejszínes, csalános, metélőhagymás krumplipüré, míg szintén ír testvére a colcannon tej és tejszín nélkül, káposztával, kelkáposztával, zöldhagymával, sok vajjal készül. Mindkét változatot forrón tálalnak, tetejükön egy kis mélyedésbe vajat tesznek, ami megolvad a forró krumplin.Ha tovább kalandozunk a régi európai ételek világában, kiderül, hogy skót, angol, flamand, holland, katalán, német
hagyományokban is van valami hasonló burgonyapürével (néhol főtt tört tarlórépa és burgonya együtt) kevert zöldfűszeres, zöldhagymás, levélzöldséges étel, amit köretként helyi kolbásszal vagy sült szalonnával esetleg hús mellé vagy akár főételként, egytálételként is fogyasztanak.
Ezen inspirációk után és is elkészítettem a saját ír champ ihletésű burgonyapürémet.Hozzávalók, elkészítés:
A burgonyát héjában megfőztem, majd meghámoztam, áttörtem (a család igénye szerinti mennyiségben), sóztam, picit borsoztam.A vad levélzöldségek közül ízlés szerinti fajokat és mennyiségben lehet bele tenni. Én tettem belecsalánt (előzetesen blansíroztam a jobb íz és
az üdébb zöld szín érdekében, és nem mellesleg így már nem csíp feldolgozás közben sem), medvehagymát, vadsnidlinget, salátaboglárkát, podagrafűvet. Ezeket alaposan megmosva, összevágva kevés fokhagymás vajon átpirítottam, majd tejszínt adtam hozzá, amiben puhára főztem őket (tejszín nagyon sűrű volt ezért kevés vízzel hígítottam ,ami el is főtt). Végül a tört burgonyát és a tejszínes zöldségeket összekevertem, tálaláskor pedig kevés vajat tettem a burgonya tetejére a közepébe készített kis mélyedésbe, ami a forró krumplitól elolvadt. Tetejét megszórtam frissen vágott zamatos turbolyával is.