A fenyőtinóruk
a ragadós kalapbőrű, fenyőkkel gyökérkapcsolatban élő, azok alatt termő
tinóruk. Tudományos nemzetségnevük: Suillus.
Közülük a szemcsésnyelű fenyőtinóru talán a leggyakoribb. Sokan kedvelik, általában bőven hozza termőtesteit, így sokan gyűjtik is. Tájnevei: fenyővargánya, vajgomba.
szemcsésnyelű fenyőtinóru
Felismerés:A ragadós, barna vagy sárga kalapbőrű, sárga vagy idősebben sárgásbarna, csöves termőrétegű gomba fenyők alatt nagy eséllyel valamelyik
fenyőtinóru
faj. Faji szintű határozásuk sem túl nehéz. A kalapbőr színe, a gallér megléte vagy hiánya, a tönk szemcsézettsége és színe egészen jó határozóbélyegek, és persze fontos az is, melyik fenyőfaj alatt találtuk. A határozáshoz segítség
itt. Szakellenőr keresése itt.
szemcsésnyelű fenyőtinóruGyűjtés:Megfelelő időjárás esetén a legtöbb fenyőtinóru nyár közepétől őszig hozhatja termőtesteit. Az időjárás azonban gyakrabban kedvez nekik ősszel. A
fenyőtinórúk
gyűjtésénél fontos, hogy igen tisztán szedjük, mert a puha lágy húsuk miatt megmosni már nem nagyon ajánlott őket. Én földes tönkvég nélkül szedem őket, a kalapbőrt fenyőtűktől, talajszemcséktől még a kosárba rakás előtt megtisztítom. Ha sok van, és egymásra kerülnek mindig a termőréteggel lefelé fordítva rendezem őket a kosárba. A puha lágy húsú gombák könnyen befüllednek, így ezeknél még fontosabb, hogy jól szellőzően szállítsuk, tároljuk. Én a fiatal még sárga termőrétegű gombákat szedem csak. Az idősebb gombák termőrétege nem használható, azt le kell szedni (ha mégis kosárba kerül). Idősen a gomba húsa is túl lágy, túl puha, ezeket otthagyom a fenyvesben szaporodni. Feldolgozásuk ajánlott még aznap vagy legfeljebb másnap, mert a gyorsabban romló fajok közé tartozik. Feldolgozásik tárolása hűtőben ajánlott.Óvatosság: Az idős példányok sokszor jól megszívják magukat vízzel, van, hogy csavarni lehet belőlük a vizet. Az idős példányok - különösen eső után - megárthatnak. Jobb a békesség gyomor- és
hastájékon, én ezeket nem gyűjtöm.




szemcsésnyelű fenyőtinóruFeldolgozásuk, felhasználásuk:A
fenyőtinórúkból
-
szakellenőri
vizsgálatot követően - sokféle finomság készíthető. Bár megosztó gomba - van, aki a hús puhasága miatt nem kedveli - ám, szerintem, a fiatal termőtestek jó állagúak, nem túl puhák. Feldolgozásuknál fontos, hogy a ragacsos kalapbőrt le kell húzni (szépen lejön egyben), és a tönköt levágni. Ezzel a tisztítás is megvan. Én mosni nem szoktam, szerintem nem szabad. Ha a termőréteg még szép sárga, akkor a kalapokat egyben lehet darabolni raguba, pörköltbe, pástétomba, tokányba, tojásos gombába. A kisebb kalapok egyben kirántva, bundázva is igen finomak, sütéskor nem szívják be az olajat, és a bundába bezáródik a nedvdús hús. A fiatal fenyőtinóruk színe az ételben is megmaradhat,
ha nem főzzük túl, egyébként bebarnul. Érdemes
ezt is kihasználni, esetleg színezni, mint a képen pici kurkumával.

Fenyőtinóru hús fűszeres vajon pirítvapetrezselyemzölddel. Pirítóson, salátával, körettel kiváló.Picit túlfűszerezve isteni és mutatós betét
egy krémleves tetején is.
Tartósítás:Én ezt a gombát nem tartósítottam még. Dr. Dravecz Tibor a
fenyőtinórúkat nem tartja alkalmasnak konzerválásra, szárítva pedig igen összezsugorodnak, így inkább gombakivonat készítését javasolja
itt.
Érdekes konzerválási mód a
gombadzsem.
Veres