A széleslevelű gyékény
(Typha latifolia) (aminek ugye buzogánya lesz majd, most még nincs) sokfelé előfordul a legalább kicsit mozgó vizű tavakban, csatornákban, mocsarakban. Régebben, amikor még folyóink mentén szinte összefüggő mocsár és lápvilág volt még több volt belőle, így az emberek igen sok mindenre használták. S mivel ehető, ették is természetesen. Országszerte a gyöktörzsét ették ősztől tavaszig, főképp sütve vagy főzve, szárítva, lisztnek ledarálva is. A sárközi és a kopácsi halászok azonban a fiatal hajtásból salátát készítettek.
A gyékény (Typha latifolia) levelek megbújó, alsó fehéres része ehető
De hol is van a gyékény fiatal hajtása? Hát elrejtve. A levelek felső vége a legöregebb, a legfiatalabb részek a levelek legalja, ott ahol nő a levél. Tehát a középső leveleket kihúzva a többi levél közül, jutunk hozzá a friss hajtáshoz. Ez a fotókon a még világoszöld, szinte fehér, puha, lédús levélrész. Szerintem semleges, jó ízű, jól fűszerezhető egy finom öntettel vagy más fűszeres ízű növénnyel keverve.


Amivel én most kevertem:
podagrafű
- borsos fűszeres ízűmadársóska - savanykás ízűpici medvehagyma zöld termés - fokhagyma, ill. medvehagyma ízűöntet: ecetes-édesítős egyszerű öntetgyékényhajtás vágva (fehér)
és a végeredmény, de sokféleképpen készíthető még,
csak fantázia kérdése:gyékénysalátaÓvatosság: A gyékény képes a szennyező anyagokat magába gyűjteni, bár inkább a föld alatti gyöktörzsébe. De azért szennyezett vizekben ne szedjük természetesen.