Igen régi talán 18. századi szakácskönyvben is felbukkanva olvastam a hárslevélről, mint zöldségről. Amerikában a nagylevelű hárs leveleit erdőkertekben "termesztve" salátanövényként használják.
Több
hazai fafajunk levele is ehető, többet megkóstolva a legfinomabbnak a két hársfajunk az ezüsthárs (Tilia tomentosa) és a kislevelű hárs (Tilia cordata) fiatal, bébi levelei igen finomnak találtattak (a nagylevelűt még nem kóstoltam). Zsengék, jó ízűek és nem mellesleg, terítve van az erdő alja is velük. No nem lehullva az avarban, hanem a hársak szinte inváziós jellege, gyors terjedése miatt, sok térdig, derékig érő fácskáról jól tudunk gyűjtögetni. És hát az is szempont, nem kell fára mászni, és nem károsítjuk az erdő öreg fáit.A hárslevél saláta bárhogy finom lehet, én ezt most citromos, pici olajos öntettel, és az ilyenkorra már meglehetősen fűszeres hagymaszagú kányazsombor apróra vágott fiatal leveleivel és medvehagymával ízesítettem, medvehagyma virággal és vadkörtevirággal díszítve. Ezüsthárs (Tilia tomentosa) igen gyakori lehet az erdő alján, sok helyen cserjeszintet alkot,
jól elérhető, és az erdőt fákat, sem károsítjuk a gyűjtéssel.
Sűrű hársújulat az erdőbenHagymaszagú kányazsombor (Alliaria petiolata) már virágzikMedvehagyma (Allium ursinum) már szintén virágzik