Szubjektíven a csicsókáról

  • 2017.11.21.
  • 8

A gasztronómiai oldalakon időről-időre felröppennek csúcsélelmiszerekről hírek, receptek. Tudományosan. Miben mi a fantasztikus, mit miért kellene fogyasztanunk. A csicsóka is ilyen csúcsélelmiszer lenne, sok más mellett. (cékla,
fodroskel... stb.), most a más tájakon termőkről nem beszélnék, és a tudományos hírekkel sem szállnék vitába, mert nem vagyok értője.Csak csupán arról írnék, ami saját tapasztalás.Jó tudni, hogy a csicsóka megmenti azt, aki éhínségre van kárhoztatva - háborús eledel, nagyanyáink is felszedték a földből éhínség idején, főztek belőle ezt-azt, még süteményt is, ami felhasználásának sokrétűségére vall. Ezt a tudást tegyük is el - éhínség idejére.Sokféleképpen kipróbáltam már a csicsókát - nálam csak nyersen vált be, vajas kenyér mellé, retek helyett. Van is a Bittva-parti kertecskémben, idén sem szedtem fel az összeset, hadd teremjen jövőre is, ha kedve tartja. Kiirthatatlan. És így van ez jól.De hogy csicsóka-ültetvényen gondolkozzak...no ez most már elképzelhetetlen. Megtartjuk az ötletet másnak, termeljék csak a csicsókát lének, szirupnak, chatnynak, fittyfenének...én amondó vagyok,
hogy nem bántom a kertben a létezését, de hogy energiámat öljem a többlet-termésbe, no, azt már nem.Eszem azt, amit felkapirgálok belőle, de se a nyulak, se az egyéb vadak elől nem fogom megvédeni a telepemet, az már biztos.Maradjunk annyiban, hogy jó ha van, ínség idejére. Aztán reménykedjek, hogy nem túl sűrűn lesz olyan ínség, hogy körömmel kelljen kikapirgálnom a föld alól. És tortát süssek belőle, a családom örömére. Mint most is:)))