Mint régebben említettem, már sok-sok éve készítek különleges formatortákat a gyerekeimnek, családtagoknak, ám az igazi lökést anno Carol Deacon Tortacsodák című könyve adta, onnantól nem volt megállás, mindenki, minden alkalomra marcipánnal borított formatortát kapott, ha kérte, ha nem! Mindenesetre ott voltunk, ha esetleg nem fogyna el, "majd megeszik a gyerekek", ahogyan párom fogalmaz sokszor, viccesen. :)Ez a torta is abban a bizonyos féltve őrzött, néhol foltos, néhol sarkas könyvben szerepel, már epedve vártam, mikor alkothatom meg én is, végre eljött az alkalom, kis meglepi tortaként a menyasszonynak.Bár ő (mármint Carol, nem a menyasszony) a hagyományos, rengeteg aszalvánnyal telepakolt, krém nélküli, ám napokig rummal locsolgatott tésztát készíti hozzá (fergeteges, be fogom mutatni sütiként, mert egyszer az életben legalább meg kell kóstolni!), én most egy pici, sima vaníliatortát alakítottam erre az elképzelésre. További különbség, hogy az én bevonóm még mindig marcipán, s nem fondant, de ez nem von le a képi világból. Ahogy mondani szoktam, a marcipán színe a cukrászvilág ekrüje.A bevonat mintája rém egyszerű, szívecske fém kiszúróval van megnyomva elszórtan.Az egérkék sem bonyolultak, bár képekben egyszerűbb lenne, de azért megpróbálom leírni.Az egérfiú teste fejjel együtt egy darab marcipán, először gömbölyded kúppá formálva, a fej részén picit visszahajtva, fej-szerűre formálva. Alá két pici fekete félkör (cipők), rákanyarítva egy hátul fecskefarkas, földig érő mellény, arra két fekete kar, pici szürke gömbök kéznek. Két oldalra fülek, fölé egy lapos
kis korongból és egy kis hengerből álló kalap, marcipánpötty szemek és orr.A lányzó egyszerűbb, egy fehér henger derékban beszűkítve, de "mellyesre" hagyva, két kar, fej, fülek, azok mögé egy földig omló kis fehér marcipánlap fátyolnak, amit 4 pici gömböcske segít rögzíteni fejtetőn (a hátához is hozzátapasztottam, nehogy leváljon). A csokor is pici gömbökből áll, amiket megszúrtam középen, így stilizálnak virágot. Az ő cipője nem látszik, hiszen naaagy szoknya van rajta. :)
A füleket mindig úgy készítem, hogy pici gömböket a fül helyére ragasztok csepp vízzel, majd hátulról megtámasztva ujjbeggyel, egy ecset végét, vagy marcipánformázó hegyes eszközt nyomok bele, kissé a fej felé, azaz lefelé nyomva azt. Ezzel ki is alakult a fül, és oda is tapadt rendesen. :)Már csak a farkincák hiányoznak. két nagyjából egyforma kígyócskát "csatlakoztatok" az egerek popsijához, elől pedig összecsavarom, és tádá, szerelmesen néznek egymásra. :)A díszítő masnit nagyon leegyszerűsítettem, lévén sokkal kisebb tortáról szó, csak szimpla (és nem tripla) pink szaténszalag, masniba hajtva. Nem szokásom, de ez most szebb, mint marcipánból.Carol nagyon tehetséges abban, hogy pár mozdulattal mosolyt csaljon az arcunkra, még mindig nagy példaképemnek tekintem! :)