Gyermekkoromban ha eljött a vasárnap, a család kirándulni ment. Papa,
mama, nagymama, gyerek. Mindenkinek volt hátizsákja, kapucnis viharkabátja, és a valaha volt Csehszlovákiából származó, pionyerka névre hallgató bakancsa. A cél a budai hegyek, de távolabbra is merészkedtünk időnként, Dobogókő, Visegrád, Nagyvillám, Kevélyek, stb.
A hegytetőn összejöttek az ismerősök, plédeket terítettek le, és kirakták a hozott kaját, és elkezdődött a nagy kollektív kajálás, a "kollkaja" A gyerekek föl-le mászkáltak, és mindenbe beleettek, ami megtetszett. A kirándulásban az volt a legjobb, hogy senki nem nyaggatott, hogy egyek már valamit, szabadjára engedtek, és azt ettem amit akartam, általában semmit :-)Apám nagy, kopott hátizsákjából előkerült a turistadoboz. Ez az alumíniumból készült doboz elmaradhatatlan kelléke volt a kirándulásnak. Benne anyám zöldpaprikába töltött körözöttje. Így visszagondolva nagyon gusztusos volt, mindenki imádta, én persze egyáltalán nem ettem belőle, de pontosan tudom, hogy hogy készült, mert gyakran velem kevertette ki. A különlegessége a belekevert szardella volt, ami remek ízt ad neki. Gyakran készítem, és nagyon finom. Egy baja van csak, hogy már nem tudom elmondani neki, hogy mennyire szeretem a körözöttjét.
Hozzávalók:20 dkg juhtúró20 dkg vaj4-5 szardellamustár, bors, pirospaprikaA hozzávalókat mind jól összekevertem. Zöldpaprikába töltve, vagy csak kenyérre kenve, remek kence.