Hó szitál és Karácsony jön. Az utcán hömpölyög a nép özön és szinte árad, kicsattan a mosoly, a vágy és csupa öröm minden mozdulat, minden szó, hisz Karácsony jön és hull a hó!– A lábak mellől égre tör a gyermek szájt idéző hahó. Az utcákon szellő játszik -a hópelyheken látszik-,megdőlve fut a házak között el és így cicázik, így hintázik sok kicsi hópehely.Most hirtelen, ezen a szép téli reggelen, harangja érkezik hozzám, kissé mély-lágyan és csendesen.
És újra eszembe jutsz. – Halk, hang, hallom a hangod, itt lappang körülöttem és mindég visszatér, egyre szebben, csengő haranghangban, télben, fehér-havas reggelen, s oly arányos most, közel Karácsonyhoz; a hang, a hó, s a végtelen…Kasza-Marton Lajos: Karácsony küszöbén