Kérdez a gyermek...

  • 2014.12.23.
  • 8

"Ott fenn lakott a csillagok felett, de amikor karácsony este lett,lejött a földre, mint kicsiny gyerek.És ó, a hideg-szívű emberek! Kis istállóban kellett hálnia. Szalmán feküdt, Ő, az Isten Fia. Elhagyta érettünk az egeket."Ugye, apukám, nagyon szereted?Az apa nem szól. Olyan hallgatag,de a kis kedvenc nem vár szavakat,odaszorítja vállára meleg,kipirult arcát, s tovább csicsereg."Kicsiny gyermek lett, gyenge és szegényés ott aludt az állatok helyén, szűk istállóban. -Nem is érthetem!Milyen meleg ágyacskám van nekem, pedig csak a te kis lányod vagyok!?S Ő, Isten Fia, Ő, a legnagyobb, szalmán feküdt, amikor született.Ugye, apukám, nagyon szereted?Kint csillagfényes hideg este… tél…bent apja ölén kis leány beszél."Ott se nyughatott, szalma-fekhelyén,futniuk kellett, éjnek-éjjelén!Halálra keresték a katonák,menekültek a pusztaságon át. Milyen keserves útjuk lehetett?!Ugye, apukám, nagyon szereted?Az apa leteszi a gyermeket.
Ugy-e, szereted? Ugye, szereted?Nem bírja már, el kell rohannia,a jászolban fekvő Isten Fia karácsonyesti képe kergeti. Feledte és most nem feledheti,most a szeméből könnyre-könny fakad. Most vádakat hall, kínzó vádakat;elmenekülne még, de nem lehet. Most utolérte az a szeretet, s míg a szívébe égi béke tér, mintha körül a hó-lepett fehér tetők, utak felett távol-zene, angyalok tiszta hangja zengene,szívet szólongató, szép éneke:
Szegény lett érted! Ugye, szereted?(Túrmezei Erzsébet)

Címkék

Karácsonyra