Karácsony estéjén...

  • 2014.12.23.
  • 2

Nem hallod-e? Kopogtat valaki… Told hátra, édes anyjok, a reteszt! Setét van künn, s erősen fú, esik… Ereszd be a szegény utast, ereszd! Boldogtalan, kinek ma útja van, S ott éri a szent est, hol idegen! Csak erre, erre! bátran egyenest, – A szó elég jókor lesz ide benn! – Ah, ifjú s vándor, mint a mi fiúnk!
Isten hozott, oldozd le saruid – Jól ég a tűz, melengesd fel magad! Szemközt fogott a csapkodó vihar, Hajfürtöd a két orcádhoz tapadt! Hja szenvedés az utas élte most… Szél ostora s köd a kísérete, Ember s hajlék öröm reája, kit Éhes, vonító vad kísérgete. – Nem jársz-e künn te is, szegény fiam?
Elébb, elébb! Úgy hátra mért vonulsz? Tied köztünk az asztalnál a hely, Szerény tálunk mellett bor és kalács, Elégülj meg, vidulj fel, s ünnepelj! Vendégünk vagy, s szállást ad e fedél, S alatta szél – hideg, ne félj, hogy árt! Megosztjuk, ami jót nyerénk – veled, Nyújtsd közelebb azt az üres pohárt… – Hol ünnepelsz te most, jámbor fiúnk?
Aztán beszélj, hadd halljam a szavad. S hogy ifjú szívednek mily álma van? Nagy cél után kellett eredned – a Széles világnak ily fiatalon! Élnek-e még szüleid, a kiket Úgy érdekel szerencséd és bajod? Hazafelé fordul-e már utad, Vagy a tieid még messzebb hagyod? – Miként az a mi kedves, rossz fiúnk!
Mert úgy van az! oly balga a szülő: Hogy a fiak serdült korára vár. Akkor kiszállnak… S árván marad Üres fészkében az anyamadár. Bár szüntelen fáj, fáj… ilyenkor ont Az a hiány legkeserűbb könnyüt: Midőn az édes vagy szent alkalom Nagyot, kicsinyt a háznál egybegyűjt… – Mikor térsz meg mi várva várt fiúnk?
Mikor telnek be édes álmaink…?! Úgy lenne majd végóránk is nyugodt… De ím éjfélt üt – a hívő világ E nagy s dicső ünnepre eljutott: Hogy reggel új, szent érzések között Hallgassuk a váltság örök szavát: Hajtsuk fejünket nyugalomra most, Jer, a vetett ágy vár… jó éjszakát! – Jó éjszakát, mi szeretett fiúnk!
Tompa Mihály

Címkék

Karácsonyra